A tükrök költője: Bee'del of Delhi

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Poet of Mirrors: Bee'del of Delhi

Könyv tartalma:

Mirza Abdolqader Azimabadi "Bee'del" (aki elvesztette vagy átadta a szívét) néven született az indiai Putnában 1644-ben és 1721-ben halt meg Delhiben. Bengáliul beszélt, perzsa (fárszi) nyelven írt verseket, és ismerte az arab, urdu, bengáli és szanszkrit nyelvet. Korának egyik legtermékenyebb és legelismertebb költője, stílusát a közép-ázsiai/indiai eredetű perzsa költészet dicsőségének tartják. Számos, a jelenlegi Irán határain kívüli etnikai csoport közül, amelyek kultúráját/misztikáját és irodalmát az iráni kultúra és nyelv befolyásolja, Bee'del a nagyon keveseknek adományozott Ha'fezan kitüntetés mellé sorolható.

Bee'del 10 éves korában írta első verseit. Ahogy megismerkedett a szúfik tanításaival, egész életében folytatta a szúfik összejöveteleinek látogatását. Az ő irodalmuk hatással volt mind a munkásságára, mind a szellem dolgaiba való egyre nagyobb mértékű bekapcsolódására. Bee'del sokat utazott Indiában, és megismerkedett az évszázados védikus tanításokkal, amelyek erősen tükröződnek munkásságában. Mint misztikus és az Út elkötelezett gyakorlója, Bee'del nem volt hajlandó királyi vagy gazdag és hatalmas személyeket dicsőítő verseket írni, ami akkoriban általános gyakorlat volt.

Bár Bee'del sokak kedvence volt és még ma is az, a róla és tőle rendelkezésre álló anyag ritka, különösen azért, mert misztikus megértése gyakran ügyes szerkesztést igényelt ahhoz, hogy az átlagos fárszi olvasó számára is elérhetővé váljon. Mégis, Bee'del jelentősége napjainkban nyilvánvaló, hiszen üzenetét az emberek belső életének és lehetőségeinek egyetemes tisztelete határozza meg, földrajzi, etnikai vagy vallási hovatartozástól függetlenül, ami minden valódi spirituális tanítás, így a szufizmus alaptétele is. Szufi költőként Bee'del arra buzdít bennünket, hogy foglalkozzunk legfontosabb feladatunkkal, hogy megtapasztaljuk, nem pedig olvassuk/halljuk a belső Eredetünket/Összeségünket, és ezáltal felismerjük létezésünk valódi célját.

Vraje Abramian, számos elismert mű, többek között a Senki fia senkinek fordítója, qhazalokból és rubaisokból (a perzsa költészet klasszikus formái, amelyek általában a szerelemmel, a vágyakozással és az isteni dolgokkal kapcsolatosak) ad válogatást az eredeti Bee'del fárszi dívánból. Ezt a gyűjteményt napjaink imájaként ajánljuk, abban a reményben, hogy alternatívát kínál az anyagelvűséggel, a hatalom megszerzésével és a "dzsungel törvényével" szemben. Az itt található tanítások erősíthetik a hitet az ember veleszületett képességében, hogy felül tud emelkedni a körülményeken, és ezáltal javíthatják faji túlélési esélyeinket a történelem e kritikus szakaszában.