Értékelés:
A könyv kiegyensúlyozott és éleslátó módon tárja fel az amerikai gazdaságtörténetet, különösen az adózás és az agrárpolitika hatását a nemzet szegénységi szintjére. Jól megírt és átgondolt elkötelezettséget kíván, így alkalmas elmélyült nyári olvasmánynak.
Előnyök:⬤ Kiegyensúlyozott nézőpont az amerikai gazdaságtörténetről
⬤ jól kutatott és elgondolkodtató
⬤ az adózás szerepének éleslátó elemzése a szociális biztonsági háló kialakulásában
⬤ nagyon jól megírt.
⬤ Egyes kritikusok szerint túlságosan tudományos, és hiányoznak belőle a kulcspontok
⬤ kritika, hogy nem foglalkozik a gazdaságpolitikák politikai következményeivel
⬤ sűrű lehet, és jelentős időt igényel a teljes befogadás.
(5 olvasói vélemény alapján)
The Land of Too Much: American Abundance and the Paradox of Poverty
A Túl sok minden földje egy egyszerű, de erőteljes hipotézist mutat be, amely három kérdéssel foglalkozik: Miért van az Egyesült Államokban több szegénység, mint bármely más fejlett országban? Miért tapasztalta meg az 1980-as évektől kezdődően az állami beavatkozás támadását, amelyet ma neoliberális forradalomként ismerünk? És miért szenvedte el nemrégiben az elmúlt hetvenöt év legnagyobb gazdasági összeomlását?
Bár az Egyesült Államokat gyakran liberális, laissez-faire államnak tartják, Monica Prasad meggyőző bizonyítékokat sorakoztat fel ennek ellenkezőjére. Sőt, azzal érvel, hogy a kormányzati beavatkozás erős hagyománya aláásta az európai típusú jóléti állam kialakulását. Az összehasonlító politikai gazdaságtan keresleti oldali elmélete, amelyet itt kidolgoz, megmagyarázza, hogyan és miért történt ez. Érvelése a tizenkilencedik század végén kezdődik, amikor Amerika robbanásszerű gazdasági növekedése elárasztotta a világpiacokat, és mindenütt árcsökkenést okozott. Míg az európai országok válaszul protekcionista politikát fogadtak el, addig az Egyesült Államokban az alacsonyabb árak olyan agrármozgalmat indítottak el, amely átrendezte a politikai tájképet. A szövetségi kormány progresszív adózást és egy sor szigorú pénzügyi szabályozást vezetett be, ami ironikus módon a hitelek szabadabb elérhetőségét eredményezte. Míg az európai országok a beruházásokra és az exportra összpontosító növekedési modelleket fejlesztettek ki, addig az Egyesült Államok a fogyasztáson alapuló növekedési modellt alakított ki.
Ezek a nagyszabású beavatkozások olyan gazdasági növekedést eredményeztek, amely a polgárok szükségleteit inkább magánhitelek, mint szociális jóléti politikák révén elégítette ki. Az eredmények között szerepel a szegénység növekedése, az adózás és a szabályozás elleni visszahatás, valamint a "jelzálogkeynesianizmus" által táplált ingatlanbuborék. Ez a könyv ezernyi vitát indít el.
