A tűzfalók

Olvasói vélemények

A könyv a polgárháborút megelőzően a Dél elszakadásához vezető szellemi és politikai út átfogó és lebilincselő feltárását kínálja, kilenc jelentős személyiségre, a tűzfalókra összpontosítva. A recenzensek nagyra értékelik a szerző azon képességét, hogy árnyaltan, túlzott leegyszerűsítés nélkül, politikamentesen mutatja be ezt az összetett témát. A művet a polgárháború történelmével foglalkozó hallgatók számára nélkülözhetetlen forrásként dicsérik.

⬤ Alapos megértést nyújt az elszakadáshoz vezető politikai, társadalmi és gazdasági tényezőkről.
⬤ Magával ragadó és informatív írói stílus.
⬤ Kilenc kulcsfontosságú történelmi személyiségre összpontosít, átfogó perspektívát nyújtva.
⬤ Nem politikai áttekintés, amely mélyebbé teszi a vitatott témát.
⬤ Értékes forrás a polgárháború történetét tanulmányozók számára.

⬤ Néhány olvasó számára túlságosan szűkszavúnak tűnhet az egyes személyiségekre való összpontosítás.
⬤ Néhányan talán inkább a katonai jellegű tanulmányokat részesítik előnyben, mint a politikai és intellektuális vitákat.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Fire-Eaters

Könyv tartalma:

Az 1850-es évek elején az északiak és a déliek egyaránt használták a tűznyelő kifejezést mindazokra, akiknek a nézetei egyértelműen kívül estek a politikai főáramlaton. Végül azonban a szót leginkább azokkal a déliekkel azonosították, akik az elszakadás szilárd és hajthatatlan hívei voltak. Eric H. Walther ebben a széleskörűen kutatott és tanulságos tanulmányban kilenc kiemelkedő tűzfaló életét vizsgálja: Nathaniel Beverly Tucker, William Lowndes Yancey, John Anthony Quitman, Robert Barnwell Rhett, Laurence M. Keitt, Louis T. Wigfall, James D. B. De Bow, Edmund Ruffin és William Porcher Miles.

Walther ügyes portrékat fest alanyairól, elemzi hátterüket, személyiségüket és az egyesülési mozgalomhoz való hozzájárulásukat. Bár közös céljuk volt a déli függetlenség, Walther megmutatja, hogy a tűznyelők sok tekintetben jelentősen különböztek egymástól. Állítása szerint éppen a különbözőségük tette lehetővé számukra, hogy a déliek véleményének ilyen széles spektrumára apelláljanak, és ezáltal támogatást gyűjtsenek az elszakadáshoz.

A tűznyelőknek az elszakadási mozgalomban betöltött szerepének feltárása során Walther a déli történelem számos örökérvényű témáját érinti, köztük a rabszolgaságpárti gondolkodás és a déli expanzionizmus vonzerejét, az oktatás és az iparosodás helyét a középkor előtti déli társadalomban, a szónoklat jelentőségét a déli kultúrában és a déli nacionalizmus természetét. Emellett ismerteti a tűznyelők tevékenységét a Konföderáció érdekében, és nyomon követi a háború utáni életük alakulását.

A Tűzfalók értékes hozzájárulást nyújt az elszakadási mozgalom és annak a kontextusnak a megértéséhez, amelyben kialakult. Nem áll rendelkezésre más olyan tanulmány, amely ezeket az embereket csoportként kezeli, és amely körvonalazza sokrétű különbségeiket, valamint hasonlóságaikat. Walther megmutatja, hogy az elszakadás nem egy monolitikus ideológia volt, hanem egy olyan mozgalom, amely számos forrásból eredt, sokféle hangon szólalt meg, és számos regionális problémára, szükségletre és törekvésre reagált.