Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a vallási szövegek értelmezését vizsgálja, érvelve mind a szószerintiség, mind a szigorú ateizmus ellen. A szerző a bibliai történetek metaforikus megértése mellett érvel, arra bátorítva az olvasót, hogy a szó szerinti eseményekre való összpontosítás helyett inkább a mélyebb jelentéstartalmakat keresse.
Előnyök:A könyv könnyen olvasható, érdekes és tanulságos. Sok olvasó magával ragadónak találja a szerző írói stílusát, és értékeli a vallási szövegek friss szemléletét. Több recenzens is úgy ismeri el a könyvet, mint jelentős és lényeges hozzájárulást a vallásról és az értelemről szóló vitához.
Hátrányok:Néhány olvasó arra figyelmeztet, hogy a könyv megkérdőjelezheti a meglévő hiedelmeket, és érettséget igényel az olvasótól. Emellett néhány kritika a könyv magasabb árát is megemlíti, mint lehetséges hátrányt.
(7 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Religion as Metaphor: Beyond Literal Belief
Könyv tartalma:
A bibliai történetek metaforikusak. Lehet, hogy évszázadokkal ezelőtt tényként fogadták el őket, de ma már nem lehet szó szerint venni őket. A vallásos iskolák egyes diákjai még a vallás „tündérmeséitől” is visszariadnak, mert úgy vélik, hogy azok az intelligenciájuk megcsúfolása. David Tacey amellett érvel, hogy a bibliai nyelvezetet nem szabad történelemként olvasni, és sosem volt szó szerinti leírásnak szánva. Legjobb esetben is metaforikus, de nem tagadja, hogy ezeknek a történeteknek spirituális jelentése van.
A vallás mint metafora amellett érvel, hogy annak ellenére, amit a hagyomány mond nekünk, ha „hiszünk” a vallási nyelvnek, akkor lemaradunk a vallás spirituális jelentéséről. Tacey amellett érvel, hogy a vallási nyelvet nem történelmi tudósításnak tervezték, hanem inkább arra, hogy rezonáljon a lélekben, és a transzcendens valóságok felé irányítson minket. Hatásának közelebb kellett állnia a költészethez, mint a teológiához. A könyv konkrét példákkal támasztja alá érvelését: Jézus, a szűzi születés, Isten országa, az apokalipszis, a sátán és a feltámadás.
Tacey megmutatja, hogy a kortárs gondolkodás és a mélylélektan segítségével a vallásos történeteket a szellem és a belső élet metaforáiként olvashatjuk újra. A szó szerinti gondolkodáson túllépve megmenthetjük a vallást önmagától.
