A veszteség abakusza: Emlékirat versben

Olvasói vélemények

Sholeh Wolpé verses memoárja, „A veszteség abakusza” az élet, a szerelem és a veszteség mélyen megindító feltárása, mely mesterien ötvözi a költészetet és a prózát. A könyv a személyes és kulturális tapasztalatokon keresztül vezető utat ünnepli, egyszerre kínál megható és humoros reflexiókat a szerző életéről. Egyedi felépítése, lírai képi világa és egyetemes témái miatt dicsérik, bár egyes olvasóknak talán szokatlannak tűnhet a stílusa.

⬤ A verses memoárként egyedülálló formátum friss olvasási élményt nyújt.
⬤ Megható és érzelmileg átütő tartalom, amely a veszteség, az identitás és a kulturális tapasztalatok egyetemes témáit érinti.
⬤ A költészet és a próza ügyes ötvözése fokozza az érzelmi mélységet.
⬤ A metaforák és a lírai képek gazdag használata gyönyörűvé és magával ragadóvá teszi a szöveget.
⬤ A humor és az öröm a komoly témák közepette, kiegyensúlyozott elbeszélést teremtve.
⬤ Ajánlott azoknak, akik értékelik a költészetet, a történetmesélést és a személyes reflexiókat.

⬤ A verses memoárok szokatlan stílusa nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog.
⬤ Egyesek számára a veszteség és a halál témája nyomasztó vagy morbid lehet.
⬤ Az egyedi szerkezet miatt gondosabb olvasást igényelhet, és nem biztos, hogy olyan gördülékeny, mint a hagyományos memoárok.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Abacus of Loss: A Memoir in Verse

Könyv tartalma:

Albert Einstein mondta: „Nem minden számít, amit meg lehet számolni, és nem minden számít, amit meg lehet számolni”.

Ebben a szellemben bontakozik ki Sholeh Wolpe igéző verses memoárja. Ebben a lírai és őszinte művében, ötödik verseskötetében Wolpe az abakuszt mint az emlékezés eszközét idézi meg.