A Vindication of the Rights of Woman (Wisehouse Classics - Eredeti 1792-es kiadás)

Olvasói vélemények

Mary Wollstonecraft „A Vindication of the Rights of Woman” című művéről szóló kritikák változatos nézőpontot nyújtanak, kiemelve a mű jelentőségét a feminista gondolkodásban, ugyanakkor rámutatnak a stílusával és megközelítésével kapcsolatos kihívásokra is. Sok olvasó nagyra értékeli Wollstonecraft érveit a nők oktatása és jogai mellett, és korának előremutató filozófusaként jellemzi. Ugyanakkor kritikák merülnek fel írói stílusával, szószátyárságával, szűk látókörével és egyes értelmezésekben érzékelhető nőellenes érzelmével kapcsolatban.

⬤ A nők jogainak és oktatásának éleslátó vizsgálata
⬤ költői és magával ragadó írói stílus
⬤ fontos történelmi feminista munka
⬤ a nők társadalmi helyzetéről való gondolkodásra ösztönzi az olvasót
⬤ összekapcsolja a múltbeli kérdéseket a jelenkor aktualitásával.

⬤ Nehéz és terjedelmes írói stílus
⬤ szűken a felsőosztálybeli nőkre koncentrál
⬤ egyes olvasók nőellenesnek vagy képmutatónak találják a nézeteit
⬤ a nyelvi és történelmi kontextusról szóló egyes viták kihívást jelentenek
⬤ nyomtatási méret és formázási problémákról számoltak be.

(179 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Vindication of the Rights of Woman (Wisehouse Classics - Original 1792 Edition)

Könyv tartalma:

A 18. századi brit feminista Mary Wollstonecraft által írt A NŐI JOGOK VINDIKÁCIÓJA: SZTRIKTÚRÁKKAL A POLITIKAI ÉS AZ ERKÖLCSI TÉMÁKRÓL (1792) a feminista filozófia egyik legkorábbi műve. Ebben Wollstonecraft azoknak a 18. századi nevelési és politikai teoretikusoknak válaszol, akik nem hittek abban, hogy a nőknek oktatásban kellene részesülniük. Azzal érvel, hogy a nőknek a társadalomban elfoglalt helyzetüknek megfelelő oktatásban kell részesülniük, azt állítva, hogy a nők nélkülözhetetlenek a nemzet számára, mert ők nevelik a gyermekeket, és mert férjeik "társai" lehetnek, nem pedig puszta feleségek. Ahelyett, hogy a nőket a társadalom díszének vagy a házasságban elcserélendő vagyontárgynak tekintené, Wollstonecraft azt állítja, hogy a nők emberi lények, akik ugyanolyan alapvető jogokat érdemelnek, mint a férfiak.

Wollstonecraftot az ösztönözte a Női jogok megírására, hogy elolvasta Charles Maurice de Talleyrand-P rigord 1791-es, a francia nemzetgyűlésnek címzett jelentését, amely szerint a nőknek csak háztartási nevelésben kellene részesülniük; az ehhez a konkrét eseményhez fűzött kommentárját arra használta fel, hogy széles körű támadást indítson a szexuális kettős mérce ellen, és megvádolja a férfiakat, amiért a nőket túlzott érzelmekre ösztönzik. Wollstonecraft sietve írta A nő jogait, hogy közvetlenül reagáljon a folyamatban lévő eseményekre; egy átgondoltabb második kötetet akart írni, de meghalt, mielőtt befejezte volna.

Bár Wollstonecraft az élet bizonyos területein, például az erkölcs terén a nemek közötti egyenlőségre szólít fel, nem mondja ki kifejezetten, hogy a férfiak és a nők egyenlőek. A nemek egyenlőségével kapcsolatos kétértelmű kijelentései azóta is megnehezítik Wollstonecraft modern feministának való besorolását, különösen azért, mert a szó és a fogalom nem volt elérhető számára. Bár manapság általánosan elterjedt feltételezés, hogy A nő jogai kedvezőtlen fogadtatásban részesült, ez egy modern tévhit, amely azon a meggyőződésen alapul, hogy Wollstonecraftot életében ugyanúgy gyalázták, mint William Godwin A VINDICATION OF THE RIGHTS OF WOMAN (1798) szerzőjének emlékiratai megjelenése után. A nő jogai valójában jó fogadtatásban részesült, amikor először 1792-ben megjelent. Egy életrajzíró "Wollstonecraft) századának talán legeredetibb könyvének" nevezte. (bővebben a www.wisehouse-classics.com oldalon)