Olvasói vélemények
Összegzés:Michael Bazzett „The Echo Chamber” című könyve misztikus és okos, gondolkodásra és elmélkedésre késztető verseket tartalmaz. A recenzens, bár személy szerint sok verset zavarosnak talál, egyes darabokat értékel az öregedéssel, az aktuális társadalmi kérdésekkel és a mitológiai utalásokkal kapcsolatos témáik miatt. A bonyolultság ellenére elismeri a költő tehetségét és jelentős helyét a költészet világában.
Előnyök:Elgondolkodtató és okos versek. Néhány darabot nagyra értékelnek az öregedéssel és az aktuális társadalmi kérdésekkel, például a rendőri brutalitással kapcsolatos témáik miatt. A mitológiai utalások lenyűgözőek, és a költő nagy tekintélynek örvend az irodalmi közösségben.
Hátrányok:Sok vers zavaros és nehezen érthető, az olvasót fejét vakargatva hagyja. A bonyolultság elidegenítheti azokat az olvasókat, akik a prózát a költészettel szemben előnyben részesítik.
(1 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Echo Chamber: Poems
Könyv tartalma:
Michael Bazzett, költő és a The Popol Vuh fordítója, a gyűjtemény, amely Echo és Nárcisz mítoszát vizsgálja, újraindítva, újrakeverve és újraértelmezve.
"Nárcisz sosem volt az a fajta, aki // a mozgó vízben látta magát. // Szerette a képét / mozdulatlanul." A The Echo Chamberben a mítosz megtörik a mi jelen pillanatunkban. Egy időutazó megtanít egy kézimunka-művészt a közösségi média kielégítésének örömeire. Egy férfi az arcát keresi, és először egy latex maszkot kínálnak neki. Egy könyv egy egyszerű történet hátborzongató átváltozásait tárja elénk. Magát a mítoszt pedig újramondják, megvizsgálva annak legprovokatívabb tulajdonságait - hogyan teszik lehetővé a tükörvizek az önimádatot, Echo és Nárcisz párként való tragikus igazát.
A The Echo Chamber a szelfik, a televíziós háborúk és a gyártott hírességek végtelenül önreferenciális korát vizsgálja, hosszan elidőzve az általa okozott sokféle káron és a fényes felszín alatt elfedett igazságokon. Eközben Bazzett bebetonozza státuszát, mint az egyik legnagyobb költői bolondunk - a komikus, aki kényelmetlen csenddel szolgáltat, aki leveti az álcák rétegeit, hogy felfedje a fényt alatta, aki bölcsességet csempészik a "dühöngő, fojtott nevetésbe". Késői kapitalizmus, történelem, maga a halál: mind az ő fanyar, gyengéd tekintetének tárgya.
Az egyszerre perzselő, együttérző és sötét humorú A visszhangkamra visszhangot teremt az időben, a mítoszok törött tükrét tartva mai önmagunk elé.
