Értékelés:

A könyv átfogó és vitatott elemzést nyújt a dél-új-angliai kőhalmokról, megkérdőjelezve az eredetükkel kapcsolatos modern nézeteket és a régészetben tapasztalható ideológiai irányzatok hatását. Bár alapos kutatásaiért dicsérték, a ténybeli pontatlanságok és a vitatott következtetések miatt kritika érte.
Előnyök:A könyv jól kutatott, elgondolkodtató, és megkérdőjelezi a modern régészetben uralkodó ideológiákat. Az olvasók nagyra értékelik a szerző hajlandóságát arra, hogy szembeszálljon a korabeli elfogultságokkal, és történelmi bizonyítékokkal támassza alá a kőépítmények alternatív értelmezéseit. Számos recenzió kiemeli a könyv informatív jellegét, és kötelező olvasmányként ajánlja.
Hátrányok:Megjegyezték, hogy a könyv ténybeli pontatlanságokat és téves ábrázolásokat tartalmaz, ami egyesek részéről erős kritikát váltott ki. A könyvet vitathatónak nevezik, egyes kritikusok nem értenek egyet a következtetéseivel, és a régészetben zajló polarizáló diskurzus részének tekintik.
(6 olvasói vélemény alapján)
Stones of Contention
Kezd lehetetlenné válni annak tagadása, hogy a baloldali ideológia térhódítása Új-Angliában a faji kapcsolatok visszafejlődését idézi elő a gyarmati korszak népességének leszármazottai között.
Ezt példázza a Ceremonial Stone Landscape mozgalom, amelynek központi állítása, hogy a régió másodlagos erdeiben szétszórt kőhalmok, falak és egyéb építmények nagy része, ha nem is a legtöbb, nem elhagyott történelmi tanyák maradványai, hanem ősi indián szertartási építmények, amelyek védelemre szorulnak a telepesek gyarmati fejlődésének folyamatos pusztításától. A nyugati történelmekkel és intézményekkel szembeni dacos, divatos pózáért tapsikoltak, és ezt az állítást kritikátlanul elfogadták a törzsi hatóságok, elismert tudósok, a lakótelepi ingatlanok tulajdonosai, sőt még a szövetségi és önkormányzati szervek is.
Mert ki meri megkérdőjelezni az identitáspolitika eme aranykorában az őslakosok szakrális tulajdoni igényeit? De van egy elefánt a szobában. Ez az aktivista mozgalom a régi faji szorongásokból táplálkozó politikai hatalmat az indiánok áldozati identitását gerjeszti, fegyverként használja a fehér telepesek gyarmati bűntudatát, és a történelem és a propaganda közötti határt lábbal tiporja egy érthetően zavarodott és faji paranoiában szenvedő közönség előtt. E mozgalom első számú persona non grata-jaként dr.
Ives feltárja ironikus eredetét a telepesek gyarmati képzeletében, megvédi az általa aláásott lenyűgöző történelmeket, és mérlegeli a társadalom egészére gyakorolt költségeit. Ez a könyv azokat érdekelheti, akik a régészettel, a kulturális erőforrások kezelésével, a dekolonializmussal, a polgárjogi korszak utáni Amerika faji kapcsolataival, a baloldali elfogultsággal az akadémiai életben és New England történelmével foglalkoznak.