Értékelés:

A könyv a dél-új-angliai kőhalmok vitatott kérdését vizsgálja, alapos és éleslátó kritikát nyújtva a kortárs ideológiák által befolyásolt modern régészeti nézőpontokról. Míg egyes olvasók dicsérik a szerző bátorságát és kutatómunkáját, mások ténybeli pontatlanságokat és félremagyarázásokat kritizálnak.
Előnyök:A könyv informatív, jól kutatott, és szisztematikusan vizsgálja a régészetet és annak ideológiai változásait. Bátran megkérdőjelezi az indián kulturális hatásokról alkotott jelenlegi hiedelmeket, és vitára ösztönöz a témáról. A szerzőt dicséret illeti, amiért rávilágít a tudományos életben tapasztalható elfogultságokra.
Hátrányok:A könyv ténybeli tévedéseket és téves ábrázolásokat tartalmaz, és a szerző néhány következtetését a kritikusok helytelennek tartják. Aggályok merülnek fel a könyv vitatható jellegével és gondolatainak fogadtatásával kapcsolatban, és egyesek úgy érzik, hogy az ilyen kritikákat könnyen politikai indíttatásúnak lehet elvitatni.
(6 olvasói vélemény alapján)
Stones of Contention
Kezd lehetetlenné válni annak tagadása, hogy a baloldali ideológia térhódítása Új-Angliában a faji kapcsolatok visszafejlődését idézi elő a gyarmati korszak népességének leszármazottai között.
Ezt példázza a Ceremonial Stone Landscape mozgalom, amelynek központi állítása, hogy a régió másodlagos erdeiben szétszórt kőhalmok, falak és egyéb építmények nagy része, ha nem is a legtöbb, nem elhagyott történelmi tanyák maradványai, hanem ősi indián szertartási építmények, amelyek védelemre szorulnak a telepesek gyarmati fejlődésének folyamatos pusztításától. A nyugati történelmekkel és intézményekkel szembeni dacos, divatos pózáért tapsikoltak, és ezt az állítást kritikátlanul elfogadták a törzsi hatóságok, elismert tudósok, a lakótelepi ingatlanok tulajdonosai, sőt még a szövetségi és önkormányzati szervek is.
Mert ki meri megkérdőjelezni az identitáspolitika eme aranykorában az őslakosok szakrális tulajdoni igényeit? De van egy elefánt a szobában. Ez az aktivista mozgalom a régi faji szorongásokból táplálkozó politikai hatalmat az indiánok áldozati identitását gerjeszti, fegyverként használja a fehér telepesek gyarmati bűntudatát, és a történelem és a propaganda közötti határt lábbal tiporja egy érthetően zavarodott és faji paranoiában szenvedő közönség előtt. E mozgalom első számú persona non grata-jaként dr.
Ives feltárja ironikus eredetét a telepesek gyarmati képzeletében, megvédi az általa aláásott lenyűgöző történelmeket, és mérlegeli a társadalom egészére gyakorolt költségeit. Ez a könyv azokat érdekelheti, akik a régészettel, a kulturális erőforrások kezelésével, a dekolonializmussal, a polgárjogi korszak utáni Amerika faji kapcsolataival, a baloldali elfogultsággal az akadémiai életben és New England történelmével foglalkoznak.