A vita kövei

Olvasói vélemények

A könyv a dél-új-angliai kőhalmok vitatott kérdését vizsgálja, alapos és éleslátó kritikát nyújtva a kortárs ideológiák által befolyásolt modern régészeti nézőpontokról. Míg egyes olvasók dicsérik a szerző bátorságát és kutatómunkáját, mások ténybeli pontatlanságokat és félremagyarázásokat kritizálnak.

A könyv informatív, jól kutatott, és szisztematikusan vizsgálja a régészetet és annak ideológiai változásait. Bátran megkérdőjelezi az indián kulturális hatásokról alkotott jelenlegi hiedelmeket, és vitára ösztönöz a témáról. A szerzőt dicséret illeti, amiért rávilágít a tudományos életben tapasztalható elfogultságokra.

A könyv ténybeli tévedéseket és téves ábrázolásokat tartalmaz, és a szerző néhány következtetését a kritikusok helytelennek tartják. Aggályok merülnek fel a könyv vitatható jellegével és gondolatainak fogadtatásával kapcsolatban, és egyesek úgy érzik, hogy az ilyen kritikákat könnyen politikai indíttatásúnak lehet elvitatni.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Stones of Contention

Könyv tartalma:

Kezd lehetetlenné válni annak tagadása, hogy a baloldali ideológia térhódítása Új-Angliában a faji kapcsolatok visszafejlődését idézi elő a gyarmati korszak népességének leszármazottai között.

Ezt példázza a Ceremonial Stone Landscape mozgalom, amelynek központi állítása, hogy a régió másodlagos erdeiben szétszórt kőhalmok, falak és egyéb építmények nagy része, ha nem is a legtöbb, nem elhagyott történelmi tanyák maradványai, hanem ősi indián szertartási építmények, amelyek védelemre szorulnak a telepesek gyarmati fejlődésének folyamatos pusztításától. A nyugati történelmekkel és intézményekkel szembeni dacos, divatos pózáért tapsikoltak, és ezt az állítást kritikátlanul elfogadták a törzsi hatóságok, elismert tudósok, a lakótelepi ingatlanok tulajdonosai, sőt még a szövetségi és önkormányzati szervek is.

Mert ki meri megkérdőjelezni az identitáspolitika eme aranykorában az őslakosok szakrális tulajdoni igényeit? De van egy elefánt a szobában. Ez az aktivista mozgalom a régi faji szorongásokból táplálkozó politikai hatalmat az indiánok áldozati identitását gerjeszti, fegyverként használja a fehér telepesek gyarmati bűntudatát, és a történelem és a propaganda közötti határt lábbal tiporja egy érthetően zavarodott és faji paranoiában szenvedő közönség előtt. E mozgalom első számú persona non grata-jaként dr.

Ives feltárja ironikus eredetét a telepesek gyarmati képzeletében, megvédi az általa aláásott lenyűgöző történelmeket, és mérlegeli a társadalom egészére gyakorolt költségeit. Ez a könyv azokat érdekelheti, akik a régészettel, a kulturális erőforrások kezelésével, a dekolonializmussal, a polgárjogi korszak utáni Amerika faji kapcsolataival, a baloldali elfogultsággal az akadémiai életben és New England történelmével foglalkoznak.