Olvasói vélemények
Összegzés:Robert Citino „A Wehrmacht halála” című műve a német hadsereg 1942-es kudarcait vizsgálja a keleti fronton és Észak-Afrikában, átfogó elemzést nyújtva arról, hogy a hagyományos német mozgásalapú hadviselés stratégiáit hogyan győzte le a szövetségesek anyagi fölénye. Citino azt állítja, hogy a korábbi hadjáratokban elért német sikereket fenntartó műveleti elvek a modern hadviselés új realitásai alatt összeomlottak, ami katasztrofális vereségekhez vezetett.
Előnyök:⬤ A könyv jól megírt és éleslátó, új szemszögből közelíti meg a második világháborút és különösen a 194-es eseményeket
⬤ Citino alapos elemzése, a részletekre való odafigyelése és magával ragadó prózája érthetővé teszi az olvasók számára az összetett katonai stratégiákat. Számos kritika dicséri a kutatás mélységét és a történelmi elbeszélés és a stratégiai elemzés kombinációját, ami a laikusok és a hadtörténelem szerelmesei számára egyaránt értékessé teszi a könyvet.
Hátrányok:Néhány kritikus megjegyezte, hogy a fő hadjáratok mellett zajló jelentős csatákról nem esik szó, és azt állították, hogy a könyv elhanyagolja a keleti front fontos aspektusait. Kritika érte a kisebb ténybeli pontatlanságokat és szerkesztői mulasztásokat, beleértve a gépelési hibákat és néhány felesleges pontot. Emellett néhányan azzal érvelnek, hogy a Wehrmacht ábrázolása elfedheti a sötétebb történelmi valóságot, ami a második világháborúban betöltött szerepének esetlegesen torz értelmezéséhez vezet.
(55 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Death of the Wehrmacht: The German Campaigns of 1942
Könyv tartalma:
Hitler és a német hadsereg számára 1942 a II. világháború kulcsfontosságú fordulópontja volt, amikor a túlterhelt, de még mindig halálos Wehrmacht a ragyogó győzelmeket és a hatalmas területnyereségeket patthelyzetekkel és stratégiai visszavonulásokkal váltotta fel. Robert Citino e döntő év e nagyszabású újraértékelésében bemutatja, hogy a német hadsereg kialakulóban lévő bajai éppúgy a "mozgóháború" iránti függőségében - az ellenség "rövid és lendületes" hadjáratokban való szétzúzására tett kísérletekben - gyökereztek, mint Hitler mélyen hibás hadvezetésében.
A májusi kercsi és harkovi elsöprő hadműveleti győzelmektől az el-alameini és sztálingrádi katasztrofális vereségekig A Wehrmacht halála új, szemet nyitó képet nyújt arról a döntő évről. A széles körben elismert kritikájára építve A háború német módszere című könyvében Citino bemutatja, hogy az 1942-es hadjáratok hogyan illeszkedtek a porosz/német hadviselés évszázados mintáiba, és végül hogyan vetettek véget Hitler expanziós törekvéseinek. Az orosz és az észak-afrikai hadszíntéren az év minden jelentősebb hadjáratát és csatáját megvizsgálja, hogy felmérje, hogyan birkózott meg a gyors és döntő győzelmekre berendezkedett hadsereg azzal, hogy az időjárás ellene fordult.
Citino rekonstruálja a német tábornokok háborúról alkotott képét is, és rávilágít azokra a számos eshetőségre, amelyek kedvezőbb eredményeket hozhattak volna. Emellett idézi az olyan német parancsnokok, mint Erwin Rommel végzetes szélsőséges agresszivitását, és értékeli, hogy a német parancsnoki rendszer és az "alárendelt parancsnokok függetlensége" iránti elkötelezettség hogyan szenvedett Hitler és Franz Halder tábornok vezérkari főnök ujja alatt.
Az 1942-es év nem csupán egy háború fordulópontja volt, hanem a hadviselés egy nagyon régi és hagyományos mintájának halálát jelentette, mivel a klasszikus "német hadviselés" nem volt képes megfelelni a huszadik század kihívásainak. A mesteri kutatást és a lebilincselő elbeszélést ötvöző Citino figyelemre méltó műve friss és leleplező betekintést nyújt abba, hogy a történelem egyik legerősebb hadserege hogyan kezdett megbukni a világuralomra való törekvésében.
