Olvasói vélemények
Összegzés:Robert M. Citino „A Wehrmacht visszavonulása” című könyvének kritikái vegyes képet mutatnak, kiemelve a második világháború alatti német hadsereg átfogó elemzését, különös tekintettel 1943-ra. Az olvasók nagyra értékelik Citino alapos kutatását, lebilincselő írói stílusát és egyedülálló betekintését a katonai doktrínába és a Wehrmacht több fronton zajló hadműveleteinek összefüggéseibe. Néhány olvasó azonban kritizálja a könyvet az alkalmi olvasók számára való hozzáférhetőség hiánya, a túlzott töltelékanyag jelenléte, valamint a cím és a tartalom közötti ellentmondások miatt.
Előnyök:⬤ A Wehrmacht több hadszíntéren átívelő hadműveleteinek mélyreható elemzése
⬤ magával ragadó és közérthető írói stílus
⬤ egyedülálló betekintés a katonai doktrínába és a pszichológiai szempontokba
⬤ jól kutatott, a történelem szerelmesei számára értékes adatokkal.
Hátrányok:⬤ Egyes szakaszok túlzott töltelékeket és ismétléseket tartalmaznak
⬤ az alkalmi olvasók számára nem biztos, hogy könnyen érthető
⬤ a cím talán nem tükrözi pontosan a tartalmat
⬤ egyes olvasók úgy érezték, hogy a meglévő szakirodalomhoz képest nem tartalmaz új meglátásokat.
(50 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Wehrmacht Retreats - Fighting a Lost War, 1943
Könyv tartalma:
1943 folyamán a német hadsereg, amely egy olyan katonai hagyomány örököse volt, amely könyörtelen támadó hadműveleteket követelt és tökéletesített, egész 1943-ban megalázkodott saját túlkapásainak és a huszadik századi iparosodott hadviselés követelményeinek. Új tanulmányában Robert Citino, a díjnyertes szerző krónikája a gyengülő Wehrmachtról szól, amely immár kétségbeesetten védekezett, de még mindig figyelemre méltóan veszélyes és halálos volt.
A német nyelvű források kifogástalan ismeretére támaszkodva Citino friss, élénk és részletes feldolgozást nyújt e végzetes év kulcsfontosságú hadjáratairól: a szövetségesek észak-afrikai partraszállásáról, von Manstein tábornok nagy ellencsapásáról Harkov előtt, a német támadásról a Kasserine-hágónál, a tankok és emberek gigantikus harcáról Kurszknál, a szovjet ellentámadásokról Orelnél és Belgorodnál, valamint a szövetségesek szicíliai és olaszországi partraszállásáról. Ezeken az eseményeken keresztül mutatja be, hogyan reagált a történelmileg erőszakos agresszióra berendezkedett katonai intézmény, amikor fordult a kocka.
Hogyan tekintettek a német parancsnokok legújabb ellenségükre, az amerikai hadseregre a britek és a szovjetek elleni brutális harcok után.
És hogy a szövetségesek miért nem voltak képesek 1943-at - anyagi és emberi erőfölényük ellenére - sokkal döntőbbé tenni.
Citino a tőle megszokott éles operatív elemzéssel azt állítja, hogy gyakorlatilag minden hibás német döntésnek - Tunisz megvédésének, a kurszki támadásnak, majd az offenzíva lefújásának, Szicília feladásának, Olaszország magasan a csizmában, majd sokkal közelebb a lábujjhoz történő védelmének - erős támogatói voltak a hadsereg tisztikara körében. Mindezeket a hadműveleteket az egyes harcoló nemzetek szemszögéből vizsgálja, és minden kétséget kizáróan megállapítja a frontok közötti szinergikus kölcsönhatást is.
Végső soron Citino komor portrét rajzol a német tisztikarról, eloszlatva azt a régóta fennálló tendenciát, hogy minden rossz döntést Hitlerre kenjenek. A sokatmondó vignettákkal és éles portrékkal teli, bőségesen dokumentált A Wehrmacht visszavonulása drámai és gyors tempójú elbeszélés, amely a hadtörténészeket és az általános olvasókat egyaránt leköti.
