Ad69: Császárok, seregek és anarchia

Olvasói vélemények

Az „AD69: Császárok, hadsereg és anarchia” című könyv a római történelemnek arról a kaotikus évéről szól, amelyet négy császár felemelkedése és bukása jellemzett. A könyv jól megalapozott, és betekintést nyújt a hadseregnek a politikai hatalomban betöltött kritikus szerepébe ebben az időszakban. Az olvasók azonban bírálták a rövidségéért, az elbeszélés folyamának hiánya és a túlzott kitérők miatt, amelyek elvonják a figyelmet az alaptörténetről.

⬤ Jól megírt és könnyen követhető.
⬤ Részletes leírások a császárokról és kudarcaikról.
⬤ A polgárháború alatti hadseregszervezés és taktika jó feltárása.
⬤ Értékes mellékletek és kiegészítő anyagok, köztük térképek és a légiók névsora.
⬤ Friss betekintést nyújt és kritikusan értékeli a forrásokat.

⬤ Az elbeszélés nagyon rövid, sok oldalt inkább a mellékleteknek szentel, mint a fő történetnek.
⬤ Hiányzik a történetvezetés folyamata és koherenciája, gyakran ugrál témáról témára.
⬤ Túl sok lábjegyzet és kereszthivatkozás, amelyek megzavarják az olvasás élményét.
⬤ A szerző kitérői és személyes véleményei néha irrelevánsak vagy túlságosan széleskörűek.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy az anyagot rosszul adták át, annak ellenére, hogy érdekes.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Ad69: Emperors, Armies and Anarchy

Könyv tartalma:

Néró saját keze által bekövetkezett halálával a rosszul megválogatott, rossz csillagzatú Iulio-Claudius-dinasztia gyalázatos véget ért, és Róma a hatalomra került. Ez Kr.

u. 68 június 9-én történt. A következő év, amelyet általában a négy császár évének neveznek, valószínűleg Róma egyik legrosszabb éve volt.

Néró halála kritikus kérdést vetett fel a birodalom számára.

Hogyan foglalhatná el egy új ember a megüresedett római trónt, és hogyan alapíthatna új dinasztiát? Ez a helyzet korábban még soha nem merült fel, mivel minden korábbi trónutódláskor az új császárnak volt valamilyen rokonsága az elődjével, de a pszichotikus és paranoiás Néró minden alkalmas rokonát eltörölte. És hogyan biztosíthatná egy új császár a jogi helyzetét és tekintélyét a szenátus és a hadsereg, valamint a rendszerben érdekeltek, a pretoriánus gárda tekintetében? Az eredmény az lett, hogy a birodalom ambiciózus és gátlástalan hadvezérei véres hatalmi harcba bocsátkoztak, hogy eldöntsék, ki jogosult a császári bíbor viselésére.

Tacitus a maga savanyú módján megjegyzi, hogy "az uralkodás egyik titka kiderült: császárt lehet Rómán kívül is kreálni". Ennek oka az volt, hogy a császári hatalom végső soron a hadsereg feletti ellenőrzésen alapult. Így a hatalom megtartásához a trónok harcának egy játékosának megingathatatlan ellenőrzést kellett szereznie a birodalom peremvidékein szétszórt légiói felett.

Ez persze viszont azt is jelentette, hogy maguk a katonák is ráerőltethették a saját választásukat. Valójában kiderült, hogy még ha egy császár Rómában el is nyerte az elismerést, ez semmit sem számított a határ menti tartományokban állomásozó seregek ellenállásával szemben. Egy viharos polgárháborús évnek és három császárjelölt halálának kellett eltelnie ahhoz, hogy egy negyedik jelölt kerüljön a csúcsra, ott maradjon, és új dinasztiát alapítson.

Nic Fields elbeszéli a római történelem e rövid, de véres időszakának fordulatait és katonai eseményeit. Nic Fields, egykori királyi tengerészgyalogosból lett klasszika-szakértő, jelenleg főállású hadtörténész.

Számos korábbi munkája között szerepel a Római hódítások: North Africa (2010) és The Spartan Way (2012), mindkettő a Pen & Sword kiadónál jelent meg.