Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv Adorno „negatív dialektikájának” kihívásokkal teli, ugyanakkor hasznos elemzését kínálja különböző filozófiai alakok, különösen Kant és Hegel szemszögéből. O'Connor célja, hogy elmélyítse az olvasó megértését Adorno filozófiához való hozzájárulásának, különösen a tapasztalat dinamikájával kapcsolatban.
Előnyök:A szerző szakértelme révén a komplex gondolatok világos és mélyreható elemzését nyújtja. Szembefordul az Adorno filozófiai jelentőségével kapcsolatos gyakori tévhitekkel, és a filozófia szubjektum-objektum viszonyainak mélyebb tudatosítására ösztönöz.
Hátrányok:Az anyag igényes, és nem biztos, hogy alkalmas azoknak, akik bevezető szöveget keresnek a témában.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Adorno's Negative Dialectic
Könyv tartalma:
Theodor W. Adorno negatív dialektikájának tisztán filozófiai szempontjai látszólag távol állnak a kritikai elmélet konkrétságától; Adorno filozófiája a tiszta filozófia talán leghagyományosabb tárgyát, a tapasztalat szerkezetét vizsgálja, míg a kritikai elmélet a társadalom konkrét aspektusait.
Ám ahogy Brian O'Connor Adorno filozófiájának ebben a rendkívül eredeti értelmezésében bemutatja, a negatív dialektika a kritikai elmélet által megkövetelt reflexivitás vagy kritikai racionalitás elméleti alapjának tekinthető. Adorno, érvel O'Connor, elkötelezett a filozófia konkrétsága mellett: a nem-azonosság tézise azt próbálja megmutatni, hogy a valóság nem redukálható a látszatra. Ez megalapozza a látszatok alkalmazott konkrét kritikáját, amely a kritikai elmélet lehetőségéhez elengedhetetlenül szükséges.
Annak a kontextusnak a kifejtése érdekében, amelyben Adorno filozófiája mozog - a modern német filozófia hagyománya Kant-tól Heideggerig -, O'Connor részletesen megvizsgálja e filozófusok gondolatait, valamint Adorno önmagát velük szemben meghatározó különbségeit. O'Connor tárgyalja Georg Luc cs és protokritikai elméletének Adorno gondolkodására gyakorolt hatását; Kant és Hegel német idealizmusának azon elemeit, amelyeket Adorno a szubjektum-objektum közvetítés elméletéhez sajátított el; a tárgy elsőbbségét és a szubjektum cselekvőképességét Adorno episztemológiájában; és Adorno fontos kritikái Kantról, valamint Heidegger és Husserl fenomenológiájáról, kritikái, amelyek egyrészt megvilágítják Adorno kulcsfogalmait, másrészt a filozófia problémáival való foglalkozáson keresztül mutatják be a kritikai elmélet felépítését.
