Afghanistan - Post-War Governance, Security, & U.S. Policy
U. Az Afganisztán stabilizálására tett erőfeszítésekről szóló amerikai és külső értékelések vegyesek és vitathatóak; a kormányzat megállapítja, hogy Afganisztán számos területén, különösen az Egyesült Államok vezette keleti szektorban, előrelépés történt az újjáépítés, a kormányzás és a biztonság terén.
A Bush-kormányzat 2007. novemberi, az afganisztáni amerikai erőfeszítésekről szóló felülvizsgálata azonban állítólag arra a következtetésre jutott, hogy az általános előrehaladás nem megfelelő. Ez tükrözi a közelmúltban készült külső tanulmányokat, amelyek viszonylag pesszimista értékeléseket tartalmaznak, hangsúlyozva a korábban biztonságosnak tekintett területeken tapasztalható növekvő bizonytalanságérzetet, az öngyilkos merényletek számának növekedését, a növekvő máktermesztést, valamint a NATO-szövetségen belüli növekvő megosztottságot a békefenntartó misszióhoz hozzájáruló nemzetek közötti relatív harci részesedést illetően.
Mind a hivatalos amerikai, mind a külső értékelések egyre inkább arra mutatnak rá, hogy Pakisztán - akár a figyelem hiánya, akár az elliberalizációs stratégia miatt - nem képes megakadályozni, hogy a tálib parancsnokok Pakisztánból tevékenykedjenek.
A lázadás elleni fellépés lendületének fokozása érdekében az Egyesült Államok új kezdeményezéseket fontolgat, többek között amerikai csapatokkal bővíti a még mindig harcoktól sújtott déli területeket, esetleg átveszi a déli szektor amerikai parancsnokságát, és fokozza a Pakisztánon belüli tálib koncentrációk elleni közvetlen amerikai fellépést. Politikai szempontból az afgán kormány továbbra is meglehetősen stabil.
A tálibok utáni átmenet a parlament 2005. decemberi összehívásával fejeződött be; 2004 januárjában új alkotmányt fogadtak el, 2004. október 9-én sikeres elnökválasztást, 2005.
szeptember 18-án pedig parlamenti választásokat tartottak. A parlament a közel három évtizede egymás ellen harcoló frakciók vitájának és a nézeteltérések békés rendezésének színterévé vált, valamint a Hamid Karzai elnökre gyakorolt politikai nyomás központjává. A főbb regionális erős emberek háttérbe szorultak
