African Students in East Germany, 1949-1975
Ez a könyv a Német Demokratikus Köztársaságban élő, tanuló és dolgozó afrikaiak nagyrészt még nem vizsgált történetét tárja fel. Az afrikai diákok 1951-ben kezdtek el meghívott vendégként Keletre jönni, akiknek a keletnémet kormány ösztöndíjat ajánlott fel, hogy hazatérésük után elsősorban műszaki és tudományos pályára készítse fel őket.
A korábban feltáratlan németországi, ghánai, kenyai, zambiai és egyesült királyságbeli archívumokból származó, az Afrikai diákok Kelet-Németországban, 1949-1975 című könyv egyéni történeteket tár fel, és rekonstruálja az afrikai diákok NDK-ba vezető útját, valamint azt, hogy mi történt, miután odaértek. A könyv ezeket a tapasztalatokat a német történelem tágabb kontextusába helyezi, és felteszi a kérdést, hogy az afrikai faji másságról a XVIII. századtól a XX.
század elejéig kialakult elképzelések hogyan befolyásolták a keletnémetek diákokkal szembeni hozzáállását. A könyv emellett az afrikai tapasztalatokat a hidegháború és a dekolonizáció egymást átfedő összefüggéseibe helyezi.
Ebben az időszakban a nyugati és a szovjet blokk országai meghívták az afrikaiakat egyetemekre és szakiskolákba, annak a törekvésnek a részeként, hogy fejlesztési segélyt nyújtsanak az újonnan függetlenné vált országoknak, és arra ösztönözzék őket, hogy a hidegháborúban vagy az Egyesült Államok, vagy a Szovjetunió oldalára álljanak. Az afrikai vezetők felismerték jelentőségüket mind a szovjet, mind az amerikai blokk számára, és rájátszottak arra a vágyra, hogy mindkettő az újonnan függetlenné vált nemzeteket a maguk körébe vonja.
A diákok szintén felismerték jelentőségüket a hidegháborús versengésben, és ezt arra használták fel, hogy követeléseket támasszanak a keletnémet állammal szemben. A könyv így számos különböző történelem, köztük a modern Németország, a modern Afrika, a globális hidegháború és a dekolonizáció történetének csomópontjában helyezkedik el.
