Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák kiemelik, hogy a könyv pánafrikai szempontból jelentős betekintést nyújt az afrikai kultúrába, és dicsérik a könyv áttekinthetőségét és tudományos értékét. Néhány olvasó azonban nagyobb mélységre és részletességre vágyott a tartalomban.
Előnyök:⬤ Tömör és világos írás
⬤ értékes perspektívát kínál a pánafrikanizmusról
⬤ feltárja az elveszett bennszülött bölcsességet és méltóvá teszi az afrikai értékeket
⬤ hatalmas forrás az afrikai kultúra megértéséhez.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyvből hiányzik a részletesség és a mélység; az átfogóbb lefedettségre vonatkozó elvárások nem teljesültek.
(6 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
African Life and Customs
Könyv tartalma:
Az 1908-as kiadás 2016-os újranyomása. Két rész egy kötetben.
Az eredeti kiadás teljes fakszimiléje, nem optikai felismerő szoftverrel reprodukálva. Ez a mű Blyden cikkeinek gyűjteménye, amely az afrikai társadalom társadalmi-gazdasági szerkezetét vizsgálja. A nyugat-indiai Szent Tamásból származó Blyden (1832-1912) élete nagy részét az afrikai kontinensen töltötte.
Kiváló pedagógus, nyelvész, író és világutazó volt, aki határozottan védelmezte Afrika és népeinek egyedülálló jellegét.
Ebben a művében Blyden a "tiszta" afrikaiak - az európai és ázsiai hatásoktól érintetlenek - kultúráját vizsgálta. A családot az afrikai társadalom alapegységeként, a poligámiát pedig az afrikai családok alapjaként határozta meg.
Az afrikai társadalmi rendszereket kooperatívnak írta le. Mindenki egymásért dolgozott. Senki sem maradt munka, élelem vagy ruházat nélkül.
Blyden szembeszállt azokkal a fehér fajelméletekkel, akik az afrikaiakat alsóbbrendűnek tartották, és akiknek érvei alátámasztották előítéletüket. Az afrikaiakról inkább feltételezte, hogy "különbözőek", mintsem alsóbbrendűek, és az afrikai kultúrát az afrikai társadalmi tapasztalatok összefüggésében elemezte. Blyden íróként széles körben a "pánafrikanizmus atyjaként" tartják számon.
Fő műve, a "Kereszténység, iszlám és a néger faj" (1887) azt az elképzelést népszerűsítette, hogy az iszlám gyakorlása egyesítőbb és teljesebb az afrikaiak számára, mint a kereszténység. Azzal érvelt, hogy az utóbbit elsősorban az európai gyarmatosítók vezették be.
Úgy vélte, hogy demoralizáló hatása van, bár ő továbbra is keresztény maradt. Úgy vélte, hogy az iszlám autentikusabb afrikai, mivel Észak-Afrikából érkezett emberek hozták a szubszaharai területekre.
