Afrikai királyok és fekete rabszolgák: Sovereignty and Dispossession in the Early Modern Atlantic

Olvasói vélemények

A könyvet úttörő és éleslátó hozzájárulásként jellemzik a történelmi megértéshez, különösen a gyarmatosítás előtti dinamika összefüggésében. Míg egyes olvasók értékelik a szerző szakértelmét és tudományos mélységét, mások szerint az írásmód túlságosan sűrű és filozofikus, ami az általános közönség számára kihívást jelent az anyaggal való foglalkozásban.

⬤ Úttörő meglátások
⬤ Szükséges hozzájárulás a gyarmati dinamika megértéséhez
⬤ A szerzőnek kiváló referenciái vannak.

⬤ Nehéz tudományos szakzsargon
⬤ lassú és sűrű olvasmányélmény
⬤ nem összpontosít a kronológiai történelemre
⬤ túlságosan filozofikus, nem vonzó az általános olvasók számára.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

African Kings and Black Slaves: Sovereignty and Dispossession in the Early Modern Atlantic

Könyv tartalma:

Már 1441-ben, jóval azelőtt, hogy más európai országok találkoztak volna Afrikával, kisebb portugál és spanyol kereskedelmi hajók járták Nyugat-Afrika partjait, ahol jelentős területtel és hatalommal rendelkező afrikai királyságokkal kötöttek üzleteket. Eközben az ibériaiak kialakítottak egy olyan képet Afrika politikai tájképéről, amelyben felismerték az egyes uralkodókat, felrajzolták államalakulataik kiterjedését és jellegét, és uralkodójuk szerint csoportosították az alattvalókat.

Az Afrikai királyok és fekete rabszolgák című könyvében Herman L. Bennett Európa és Afrika történelmi levéltárait kutatja fel, hogy újraértelmezze az afrikai-európai kölcsönhatás első évszázadát. Ezek a találkozások nem egyszerű gazdasági tranzakciók voltak. Bennett szerint sokkal inkább a diplomácia, a szuverenitás és a politika egymásnak feszülő felfogásáról volt szó. Bennett feltárja, hogy az afrikai királyok milyen módon követelték meg az ibériai kereskedőktől, hogy bonyolult diplomáciai rituálékon vegyenek részt, szerződéseket kössenek, és tárgyaljanak a kereskedelmi gyakorlatról az autonóm területekkel. És megmutatja, hogy az ibériaiak hogyan alapozták az afrikai szuverenitással kapcsolatos értelmezéseiket a római polgári és kánonjogban megalapozott középkori európai politikai előírásokra. Az ibériaiak szemében az, hogy Afrika államformái mennyire feleltek meg ezeknek a normáknak, jelentős szerepet játszott annak meghatározásában, hogy ki volt és ki nem szuverén nép - ez az ítélet alakította ki, hogy kit lehetett jogszerűen rabszolgasorba taszítani.

Az Afrikai királyok és fekete rabszolgák a kora újkori afrikai-európai találkozások vizsgálatán keresztül újraértékeli azt az uralkodó ábrázolást, amely szerint ezek a cserék kizárólag a rabszolgakereskedelmen és a faji különbségeken keresztül közvetítettek. Azzal a kérdéssel, hogy az európaiak és az afrikaiak milyen módon konfigurálták a szuverenitást, a poliszokat és az alanyi státuszt, Bennett új ábrázolást kínál a diaszpóra-identitásokról, amelyek kihatással voltak a rabszolgák Amerikában szerzett tapasztalataira.