Afrikai királyok és fekete rabszolgák: Sovereignty and Dispossession in the Early Modern Atlantic

Olvasói vélemények

A könyvet dicsérik, mert úttörő módon járul hozzá a történelmi megértéshez és a tudományos ismeretekhez, de kritizálják a sűrű tudományos stílusa és filozófiai fókusza miatt, ami kihívást jelent az általános olvasók számára.

⬤ Úttörő meglátások
⬤ szükséges hozzájárulás a gyarmatosítás előtti és korai gyarmati dinamika megértéséhez
⬤ elismert szerző írta
⬤ értékes tartalmat tartalmaz a történészek számára.

⬤ A tudományos szakzsargon erős használata
⬤ lassú és nehézkes olvasási élmény
⬤ nincs világos szerkezet
⬤ a túlzottan filozófiai hangsúly elvonja a figyelmet a kronologikus történelmi elbeszélésről
⬤ frusztrálhatja az egyszerű történelmi beszámolót kereső általános olvasókat.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

African Kings and Black Slaves: Sovereignty and Dispossession in the Early Modern Atlantic

Könyv tartalma:

Már 1441-ben, jóval azelőtt, hogy más európai országok találkoztak volna Afrikával, kisebb portugál és spanyol kereskedelmi hajók járták Nyugat-Afrika partjait, ahol jelentős területtel és hatalommal rendelkező afrikai királyságokkal kötöttek üzleteket. Eközben az ibériaiak kialakítottak egy olyan képet Afrika politikai tájképéről, amelyben felismerték az egyes uralkodókat, felrajzolták államalakulataik kiterjedését és jellegét, és uralkodójuk szerint csoportosították az alattvalókat.

Az Afrikai királyok és fekete rabszolgák című könyvében Herman L. Bennett Európa és Afrika történelmi levéltárait kutatja fel, hogy újraértelmezze az afrikai-európai kölcsönhatás első évszázadát. Ezek a találkozások nem egyszerű gazdasági tranzakciók voltak. Bennett szerint sokkal inkább a diplomácia, a szuverenitás és a politika egymásnak feszülő felfogásáról volt szó. Bennett feltárja, hogy az afrikai királyok milyen módon követelték meg az ibériai kereskedőktől, hogy bonyolult diplomáciai rituálékon vegyenek részt, szerződéseket kössenek, és tárgyaljanak a kereskedelmi gyakorlatról az autonóm területekkel. És megmutatja, hogy az ibériaiak hogyan alapozták az afrikai szuverenitással kapcsolatos értelmezéseiket a római polgári és kánonjogban megalapozott középkori európai politikai előírásokra. Az ibériaiak szemében az, hogy Afrika államformái mennyire feleltek meg ezeknek a normáknak, jelentős szerepet játszott annak meghatározásában, hogy ki volt és ki nem szuverén nép - ez az ítélet alakította ki, hogy kit lehetett jogszerűen rabszolgasorba taszítani.

A kora újkori afrikai-európai találkozások vizsgálatán keresztül az Afrikai királyok és fekete rabszolgák című könyv újraértékeli azt a domináns képet, amely szerint ezek a cserék kizárólag a rabszolgakereskedelmen és a faji különbségeken keresztül közvetítettek. Azzal a kérdéssel, hogy az európaiak és az afrikaiak milyen módon alakították ki a szuverenitást, a politikát és az alanyi státuszt, Bennett új ábrázolást kínál a diaszpórikus identitásokról, amelyek kihatással voltak a rabszolgák Amerikában szerzett tapasztalataira.