Afternoons with the Blinds Drawn

Olvasói vélemények

Brett Anderson önéletrajzi könyve, az „Afternoons with the Blinds Drawn” (Délutánok lehúzott redőnyökkel) önvizsgálatot nyújt a hírnévvel, a kreatív küzdelmekkel és a Suede zenekar belső működésével kapcsolatos tapasztalatairól. Az írást összetett és lírai stílus jellemzi, a szenzációhajhászás helyett a személyes reflexióra összpontosítva. Az olvasók értékelik Anderson elbeszélésének őszinteségét és mélységét, bár egyesek úgy érzik, hogy időnként hiányoznak belőle a zenekari dinamikáról szóló részletes beszámolók.

⬤ Magával ragadó és őszinte írói stílus.
⬤ Mély betekintést nyújt a személyes élményekbe és a dalszerzés folyamatába.
⬤ Kerüli a tipikus rock and roll kliséket, ehelyett az önreflexióra és a hitelességre összpontosít.
⬤ Ajánlott a Suede rajongóinak és azoknak, akiket érdekel a zene mögött meghúzódó művészi folyamat.

⬤ Néhány olvasó szerint az írásmód túlságosan bonyolult vagy nagyképű.
⬤ Hiányzik a zenekar dinamikájának és a többi zenekari taggal való interakcióknak a részletes leírása.
⬤ A befejezést elsietettnek vagy hiányosnak érezhetjük.
⬤ Néhányan csalódottak lehetnek, mert hiányoznak a buja történetek vagy a rocksztárok túlkapásainak hagyományos történetei.

(47 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

"Egy egyedülálló brit zenekar drámáinak lenyűgöző, személyes beszámolója" Neil Tennant A Suede - amelyet gyermekkorában egyszerre neveztek "Nagy-Britannia legjobb új zenekarának" és "fásult déli köcsögöknek" - pályáját a frontember Brett Anderson megható őszinteséggel idézi fel, akinek élénk memoárja zökkenőmentesen váltakozik a gyengéd, szellemes, viharos, eufórikus és keserédes történetek között.

A Suede a kilencvenes évek új londoni indie zenekarainak megszokott útvonalát járta be - fellépések az ULU-ban, a Camden Powerhausban és a windsori Old Troutban -, és az egyszemélyes közönség előtt való fellépés lehangoló élményét. De ezekben a szép napokban a potenciáljuk tagadhatatlan volt.

Anderson és a gitáros Bernard Butler kreatív együttműködése a szöveg és a hangzás egyedülálló és briliáns hibridjét hozta létre, együttesen pedig egy világító csapat voltak - fényesen égtek, és a korszak néhány legelismertebb dalát és albumát alkották meg. Az Afternoons with the Blinds drawn-ben Anderson kíméletlenül feltárja a függőséggel való kapcsolatát, szívből sajnálja, hogy a korai zenei kötelékek megszakadtak, és tisztán lát fiatalkori személyiségéről. 'Fiatalemberként...

ingadoztam a beteges önreflexió és a dicsekvő önimádat között" - írja. Őszintesége, éles önismerete és szókimondása teszi ezt a könyvet lenyűgöző önéletrajzzá, és ragyogó betekintést nyújt az elmúlt negyedszázad egyik legjelentősebb zenekarába.