Olvasói vélemények
Összegzés:Alex Zamalin „Against Civility” című könyve a faji igazságossággal kapcsolatban kritikával illeti az udvariasság fogalmát, és azt állítja, hogy az gyakran a rasszizmus és az egyenlőtlenség kérdésében való előrehaladás akadályozására szolgál. A könyv a rasszizmus történelmi perspektíváit állítja szembe a társadalmi igazságosságról szóló kortárs vitákkal, és meggyőző érveket sorakoztat fel a bomlasztó aktivizmus, mint a változás követelésének szükséges megközelítése mellett. Egyes kritikusok szerint azonban a könyvből hiányzik a történelmi elemzést követő világos cselekvési elképzelés.
Előnyök:⬤ A civilizáció fogalmának és a faji igazságosságra gyakorolt hatásának éleslátó vizsgálata.
⬤ Jól kutatott és informatív, a rasszizmus és az amerikai rasszizmusellenes mozgalmak széles körű történetét felölelő könyv.
⬤ Széles közönség számára hozzáférhető, megkönnyítve a fontos történelmi információk feldolgozását.
⬤ Provokatív és a változáshoz szükséges kellemetlenségekre hív fel.
⬤ Kritikusan foglalkozik a különböző történelmi személyiségekkel és eseményekkel, átfogó áttekintést nyújtva.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyvből hiányzik a konkrét keret a cselekvésre alkalmas változtatáshoz a történelmi érvek bemutatása után.
⬤ Aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a szerző megközelítése inkább a megosztottságot fokozza, mintsem a konstruktív párbeszédet elősegítené.
⬤ A kritikusok szerint az udvariasság újradefiniálása rosszindulatú diskurzushoz vezethet, ami alááshatja a társadalmi igazságosságra irányuló közös erőfeszítéseket.
(14 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Against Civility: The Hidden Racism in Our Obsession with Civility
Könyv tartalma:
A faji igazságtalanság első olyan története, amely megvizsgálja, hogyan kapcsolódik össze az udvariasság és a fehér felsőbbrendűség, és felhívás a társadalmi igazságossággal törődő polgárok számára, hogy hagyjanak fel az udvariassággal és gyakorolják a polgári radikalizmust.
Az udvariasság eszméjét és gyakorlatát mindig is arra használták, hogy elhallgattassák az eltérő véleményt, elnyomják a politikai részvételt, és igazolják a színes bőrűekkel szembeni erőszakot. Bár manapság sok progresszív embernek azt mondják, hogy udvariasabbnak és megfontoltabbnak, kevésbé haragosnak és dühösnek kell lennünk, amikor a faji kérdésről beszélünk Amerikában, az udvariasság inkább fenntartja, mint megszakítja a faji igazságtalanságot.
Zamalin kétszáz évet felölelő, a szellemtörténet, a politikai életrajz és a kortárs politikai kritika közérthető keverékéből kiderül, hogy az udvariasság soha nem volt semleges a politikai felhasználása és hatása tekintetében. A faji egyenlőtlenségek elleni küzdelem legjobb módja a „polgári radikalizmus”, a polgáriasság alternatívája, amelyet a fekete radikális vezetők, köztük Frederick Douglass, Harriet Tubman, Ida B. Wells, ifjabb Martin Luther King, James Baldwin, Malcolm X és Audre Lorde tetteiben találunk meg. A polgári radikálisok sokkolják és provokálják az embereket. Megnevezik az igazságtalanságot és azt, hogy ki a felelős érte. Tiltakoznak, felvonulnak, sztrájkolnak, bojkottálnak és kollektíven mozgósítanak, ahelyett, hogy szövetségre lépnének azokkal, akik alapvetően ellenük vannak.
Az Against Civility című könyvben a faji és társadalmi-gazdasági egyenlőséggel mélyen törődő polgárok látni fogják, hogy fel kell hagyniuk a diszkrét udvariasság fogalmával, amikor a faji igazságosságról van szó, és ehelyett teljesebb mértékben támogatniuk kell a bomlasztó akciókat és a felszabadítási felhívásokat, amelyek már megkezdődtek olyan mozgalmakkal, mint a #MeToo, a Dakota Access Pipeline tüntetések és a Black Lives Matter.
