Against Nature

Olvasói vélemények

A könyv egy tudománytörténész karcsú, kellemes esszéje, amely filozófiai kérdésekkel foglalkozik, de hiányzik belőle a mélység és az erős konklúzió. Bár a próza világos, és érdekes képanyagot tartalmaz, a magas ár és a korlátozott tartalom kritikai pontokat jelent.

Tiszta próza, lendületes írás, érdekes képek és megnyerő formátum egy délutáni olvasmánynak. Elgondolkodtató vitákat válthat ki, különösen oktatási kontextusban.

Hiányzik a mélység és az erős konklúzió, nem igazodik teljes mértékben a címhez, és a minimális tartalomhoz képest (kevesebb mint 50 oldalnyi tényleges szöveg) túlárazottnak tekinthető.

(4 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A filozófiai antropológia lényegre törő műve, amely azt vizsgálja, hogy az emberek miért találnak erkölcsi rendet a természeti rendben.

Miért tekintett az emberiség számos különböző kultúrában és korszakban a természetre, mint az emberi viselkedés normáinak forrására? Az ókori Indiától és az ókori Görögországtól kezdve a középkori Franciaországon és a felvilágosodás Amerikáján át egészen a melegházassággal és a klónozással kapcsolatos legújabb vitákig a természeti rendeket az erkölcsi rendek illusztrálására és alátámasztására vették igénybe. A forradalmárok és a reakciósok egyaránt a természetre hivatkoztak, hogy alátámasszák ügyeiket. Semmilyen filozófiai érv vagy politikai kritika nem térítheti el azt a tartós és átható kísértést, hogy a természeti rendek "van"-ját összemossák az erkölcsi rendek "kellene"-jével.

Lorraine Daston a filozófiai antropológia e rövid, lényegre törő művében azt a kérdést teszi fel, hogy miért keressük folyton a természeti rendekben az erkölcsi rendet, annak ellenére, hogy annyi jó tanács szól ellene. A nyugati filozófiai hagyományban a természeti rend három sajátos formáját vázolja fel - a sajátos természeteket, a helyi természeteket és az egyetemes természeti törvényeket -, és leírja, hogy e három természeti rend mindegyike hogyan szolgál a természetellenes egy-egy sajátos formájának meghatározására és ellenzésére. Azt állítja, hogy a természetellenes minden egyes formája ugyanolyan jellegzetes érzelmeket vált ki: borzalom, rémület és csodálkozás.

Daston azt javasolja, hogy az emberi testben gyakorolt emberi észnek a filozófusok figyelmét is fel kellene hívnia, akik hagyományosan egy transzcendens ész után vágyakoznak, amely minden fajra, minden korszakra, sőt minden bolygóra érvényes.