Objektivitás

Olvasói vélemények

A könyv a tudományos objektivitás összetett fogalmait vizsgálja, összeszövve a történelmet, a filozófiát és a tudomány vizuális ábrázolásának fejlődését. Sok olvasó szerint a könyv éleslátó és kötelező olvasmány a filozófiát és a tudományt tanulmányozók számára, míg mások kritizálják, hogy túlságosan összetett és nehezen olvasható.

A könyvet dicsérik mélységéért, informatív tartalmáért, és azért, ahogyan az objektivitás újragondolására készteti az olvasókat. Alapos történeti elemzést nyújt, és a jobb megértés érdekében képi és szöveges bizonyítékokat egyaránt tartalmaz. Sok olvasó kifejezi, hogy újra el akarja olvasni a könyvet, ami jelzi annak magával ragadó jellegét. A diákok számára alapvető olvasmánynak számít.

Egyes kritikusok szerint az írásmód szükségtelenül bonyolult vagy „tompa”, ami megnehezíti a megértést. Néhányan problémákat tapasztaltak a könyv megérkezésekor annak állapotával kapcsolatban, és kritikát fogalmaztak meg a könyv hosszával és a világos pontok vélt hiányával kapcsolatban.

(17 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Objectivity

Könyv tartalma:

Az objektivitás megjelenése a XIX. század közepén a tudományokban, ahogyan az a tudományos atlaszok képein keresztül feltárul - egy történet arról, hogyan olvadnak össze a magasztos ismeretelméleti eszmék a hétköznapi gyakorlattal.

Az objektivitásnak van története, és ez tele van meglepetésekkel. Az Objektivitás című könyvben Lorraine Daston és Peter Galison feltérképezi az objektivitás kialakulását a tizenkilencedik század közepi tudományokban - és megmutatja, hogy a fogalom miben különbözik alternatíváitól, a természetigazságtól és a képzett ítélőképességtől. Ez a történet a tudományos képalkotás magasrendű ismeretelméleti eszméinek és a hétköznapi gyakorlatnak a története.

A tizennyolcadik századtól a huszonegyedik század elejéig az empirikus tudományok - az anatómiától a kristályográfiáig - legmélyebb elkötelezettségét a tudományos atlaszokban szereplő képek mutatják be, azokban a kompendiumokban, amelyek megtanítják a szakembereknek, hogy mit érdemes nézni, és hogyan kell nézni. Galison és Daston az atlaszok képeinek segítségével feltárja a tudományos objektivitás és riválisai rejtett történetét. Az, hogy egy atlasz készítője idealizálja-e a képet, hogy a természethez való hűség nevében megragadja a lényeget, vagy az objektivitás nevében megtagadja a legmellékletesebb részletek eltörlését is, vagy a képzett ítélőképesség nevében kiemeli a mintákat, olyan döntés, amelyet egy etosz és egy ismeretelmélet egyaránt kikényszerít.

Ahogy Daston és Galison állítja, az atlaszok a tudomány tárgyait és tárgyait is formálják. Az objektivitás - vagy a természethez való igazmondás vagy a képzett ítélőképesség - követése egyúttal egy sajátos tudományos én kialakítását is jelenti, amelyben a megismerő és a megismerő konvergál. Sőt, éppen az a pont, ahol láthatóan konvergálnak, az a látás aktusa, amikor nem különálló egyénként, hanem egy adott tudományos közösség tagjaként látunk. Az atlaszképbe tehát beágyazódnak a tudással, a személyiséggel és a kollektív látással kapcsolatos következetes döntések nyomai. Az Objektivitás című könyv mindazoknak szól, akiket érdekel az objektivitás megfoghatatlan és kulcsfontosságú fogalma - és az, hogy mit jelent a világba tudományos módon belelátni.