Ahová a víz megy: Élet és halál a Colorado folyó mentén

Olvasói vélemények

David Owen könyve a Colorado folyó medencéjében a vízjogok és a vízhasználat átfogó és lebilincselő feltárását nyújtja. Sikerül az átlagolvasó számára is érthetővé tennie az összetett témákat, kiemelve a vízelosztás történelmi, politikai és társadalmi vonatkozásait. Az elbeszélés a személyes történeteket összefonja a tágabb értelemben vett környezeti kérdésekkel, így egyszerre informatív és élvezetes, bár egyes olvasók száraznak vagy sűrűnek találják a könyv egyes részeit.

⬤ Az átlagos olvasók számára is érthetővé teszi az összetett témákat.
⬤ Magával ragadó írói stílus, a személyes történetek és a tényszerű történelem keveredésével.
⬤ Alapos ismereteket nyújt a vízjogokról és a nyugati történelmi összefüggésekről.
⬤ Nagyon ajánlott azoknak, akik a Colorado folyó medencéjében élnek vagy érdeklődnek iránta.
⬤ Éleslátó és szükséges a jelenlegi vízügyi válságok megértéséhez.

⬤ Néhány olvasó szerint az elbeszélés időnként lapos vagy kevéssé lebilincselő.
⬤ Hiányoznak az olyan vizuális segédanyagok, mint a térképek vagy fotók, amelyek javíthatnák a megértést.
⬤ Néhány kritikus részletesebb magyarázatot kívánt bizonyos vízjogi kérdésekről.
⬤ Néhány olvasó megjegyezte a hanyag lektorálást, a számok és mondatok hibáit.

(72 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Where the Water Goes: Life and Death Along the Colorado River

Könyv tartalma:

"Csodálatosan megírva... Owen úr a vízről ír, de ezekben a sarkos időkben a tanulságok, amelyeket megoszt, más területekre is átragadnak. A Colorado folyó mentén a vízjogok és -jogtalanságok világa reményt ad más problémákra is." -- Wall Street Journal

Szemet gyönyörködtető beszámoló arról, hogy honnan származik a vizünk, és hová megy.

A Colorado folyó az Egyesült Államok meglepően nagy része számára létfontosságú erőforrás, és minden egyes gallon, amely lefolyik rajta, valakinek a tulajdonában van vagy igényt tart rá. David Owen végigköveti ezt a sok vizet a Colorado forrásvidékétől a kiszáradt végállomásáig, amely egykor zöldellő vizes élőhely volt, ma azonban milliós sivatag. Az olvasót kalandozásra viszi lefelé a folyón, a vízi utak, víztározók, erőművek, farmok, fúróművek, kísértetvárosok és lakókocsiparkok labirintusán keresztül egészen az amerikai-mexikói határ közelében található pontig, ahol a folyó kiszárad.

Az Egyesült Államok nyugati részének vízproblémái kínzóan könnyen megoldhatónak tűnhetnek: csak kapcsoljuk ki a Bellagio szökőkútjait, ne adjunk el több szénát Kínának, tiltsuk be a golfot, vágjuk ki a mandulafákat, és öljünk meg minden ügyvédet. Közelebbről megvizsgálva azonban egy hatalmas, ember alkotta ökoszisztémát fedezhetünk fel, amely sokkal összetettebb és érdekesebb, mint azt a címlapok mutatják.

A történet, amelyet Owen a Where the Water Goes című könyvében elmesél, kulcsfontosságú a jövőnk szempontjából: hogyan teszi lehetővé a mérnöki csodák, a bonyolult jogi megállapodások, az elöregedő infrastruktúra és a szomszédi együttműködés, hogy az élet virágozzon a sivatagban - és milyen katasztrofális következményekkel kell szembenéznünk, ha ennek a törékeny rendszernek bármelyik része meghibásodik.