Aki apja falujában madarakra vadászott: Egy haida mítosz dimenziói

Olvasói vélemények

A könyv egy Haida-mítosz tudományos feltárása, amelynek középpontjában annak kulturális jelentősége és más mítoszokkal való kapcsolata áll világszerte. A könyv a mitológia széleskörű elemzését mutatja be, történelmi személyiségekre és antropológiai szempontokra támaszkodva, miközben tükrözi Snyder korai meglátásait a mítoszok társadalomban betöltött szerepéről. Bár mutat némi elavult akadémiai minőséget, alaposságáért és mélységéért dicsérik.

Az írás akadémikus és jól kutatott, mélyreható feltárást nyújt a Haida-mítoszról és annak más kulturális elbeszélésekkel való kapcsolatáról. A többdimenziós megközelítés a mitológia és a kulturális kontextus különböző aspektusaira terjed ki, és éleslátó kommentárokkal szolgál a mítoszok társadalomban betöltött szerepéről. A Robert Bringhurst által írt bevezetés növeli a szöveg értékét.

Az esszé tudományos jellege miatt időnként száraz lehet, és elavult antropológiai szemléletet tükröz. Egyes olvasók úgy találhatják, hogy a mítosz költőibb értelmezéseihez képest hiányzik belőle az érzelmi rezonancia, és Snyder fiatalkori szemlélete miatt nem fogta fel teljesen a mítosz teljes jelentőségét.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

He Who Hunted Birds in His Father's Village: The Dimensions of a Haida Myth

Könyv tartalma:

1951-ben, oregoni antropológus hallgatóként Gary Snyder azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy elemezze, milyen sokféle jelentéssel bírhat egyetlen indián mítosz. A He Who Hunted Birds in His Father's Village (Aki madarakra vadászott apja falujában) című könyv Snyder kritikus szemléletének eredménye, amely egy haida mesét tükröz, amelyet a nagy szóbeli költő, Ghandl (Walter McGregor) mesélt John Swantonnak valamikor 1905 előtt.

A mindenütt ismert „hattyúleány” történet egyik változata egy törzsfőnök fiáról szól, aki beleszeret egy vadlúdlányba, elveszíti őt, követi az égbe, majd sirályként tér vissza a szárazföldre. Snyder mélyen belemegy a mítoszban végbemenő átalakulásokba, figyelembe véve a mítosznak a világ minden tájáról származó változatait, és elmagyarázza, hogyan alkalmazható a történet itt és most. Azt írja:

Túlmenni és mivé válni - sirály a zátonyon? Miért ne? A mi természetünk nem különleges természet; nézzünk ki a tengerparton a sirályokra. Egy üres pillanatra, míg szárnyalásuk és kiáltásuk úgy hatol be a szívedbe, mint napszállta a vízen keresztül, te az vagy, teljesen.

Minden nap ezt tesszük. Ez tehát a szellemnek az az aspektusa, amely művészetet, stílust és öntranszcendenciát ad a társadalmi és ökológiai nexusba való kikerülhetetlen emberi beágyazottságnak. A kihívás az, hogy ezt jól csináljuk, a szomszédaink és a fák mellett, és hogy talán egyszer-egyszer egy nagy pillanatra eljutunk oda, hogy egyszerre, egy pillanatra egy szemmel látunk.

Ez lenne a jól csinálás. A régi mesék és mítoszok és történetek az emberi faj k_anjai.