Értékelés:
David J. Downs „Alamizsnázás: alaposan megvizsgálja az alamizsnálkodás gyakorlatát a korai kereszténységben, és azt sugallja, hogy az alamizsnálkodás inkább a bűnért való vezeklés eszközeként szolgált, mint pusztán társadalmi reformeszközként. A könyv bibliai és patrisztikus forrásokat tár fel e tézis alátámasztására, és olyan összetett érveket mutat be, amelyek kihívást jelenthetnek egyes olvasóknak, de jelentős betekintést nyújtanak a témába.
Előnyök:⬤ Az alamizsnálkodás mélyreható vizsgálata a korai kereszténységben
⬤ egyedülálló perspektívát mutat be a jótékonyság és az engesztelés kapcsolatáról
⬤ jól kutatva, a források széles körére való hivatkozásokkal
⬤ valószínűleg nagy hatással lesz a korai keresztény gyakorlatok tanulmányozására.
⬤ Az írás sűrű, és egyes olvasók számára túlságosan összetett lehet
⬤ egy tömörebb változat a szélesebb közönség számára is előnyös lenne
⬤ egyes olvasókat nem győzhetnek meg Downs következtetései.
(1 olvasói vélemény alapján)
Alms: Charity, Reward, and Atonement in Early Christianity
A kereszténység gyakran úgy értelmezte Jézus kereszthalálát, mint a bűnbocsánat egyetlen eszközét. E hagyomány ellenére David Downs nyomon követi egy másik eszköz korai és tartós jelenlétét, amellyel a keresztények a bűnért való vezeklést képzelték el: a szegényekkel való irgalmas törődést.
Az Alamizsnáért: Charity, Reward, and Atonement in Early Christianity című könyvében Downs az alamizsnálkodás gazdasági összefüggéseit vizsgálja a görög-római világban, ahol a szegénység elsöprő valósága a kölcsönösség és a szolidaritás kapcsolatainak kialakulását segítette elő. Ezután Downs részletesen megvizsgálja az alamizsnálkodást és a hozzá kapcsolódó jutalmakat az Ószövetségben, a második templomi judaizmusban és az Újszövetségben. Ezután olyan kora keresztény szövegekkel és szerzőkkel foglalkozik, amelyekben az engesztelő alamizsnálkodás teológiája fejlődik ki - 2. Kelemen, a Didache, Barnabás levele, Polikárp, Alexandriai Kelemen, Origenész és Ciprián. Ebben a történeti és teológiai rekonstrukcióban Downs felvázolja a bűn engesztelésének modelljének megjelenését a közös korszak első három évszázadának keresztény irodalmában, nevezetesen az engesztelő alamizsnálkodást, vagyis azt az elképzelést, hogy a rászorulóknak nyújtott anyagi segítség megtisztítja vagy elfedi a bűnt.
Downs bemutatja, hogy az alamizsnálkodás engesztelő erejének kora keresztény támogatása egy olyan ókori gazdasági kontextusban található, amelyben az adóügyi és társadalmi kapcsolatok mélyen összefonódtak. Ebben a kontextusban az engesztelő alamizsnálkodás fogalma nagyrészt annak eredményeként alakult ki, hogy a kereszténység kezdett el foglalkozni a szentírási hagyományokkal, amelyek úgy mutatják be a szegényekkel való törődést, mint ami potenciálisan biztosíthatja a jövőbeni jutalmat, beleértve a mennyei érdemeket és még a bűntől való megtisztulást is azok számára, akik irgalmasságot gyakorolnak. Downs így feltárja, hogy a bűn és annak megoldása hogyan testesült meg társadalmilag és egyházilag, egy olyan látásmód, amely gyakran ellentétben állt a társadalmi test és a szegények testének semmibe vételével a doketikus és gnosztikus kereszténységben.
Az alamizsna végül megvilágítja a Szentírás olvasásának kihívását a korai egyházzal, mivel számos patrisztikus tanú együtt tartotta azt a meggyőződést, hogy az üdvösség és a bűnért való kiengesztelődés Jézus élete, halála és feltámadása által jön el, valamint annak megerősítését, hogy a rászorulókról való irgalmas gondoskodás gyakorlata megtisztítja vagy elfedi a bűnt. Talán az irgalmasság, a jutalom és az engesztelés ősi keresztény integrációja képes átalakítani a mai keresztény hagyományokat, amelyekben ezek a szférák elkülönülnek egymástól.
