Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Könyv tartalma:
Az ALIAS Eric Pankey második prózavers-gyűjteménye a Free Verse Editions gondozásában. Az első, a Dismantling the Angel elnyerte a New Measure költészeti díjat. Pankey továbbra is ennek az irodalmi műfajnak, a prózaversnek a rugalmasságát és lehetőségeit vizsgálja, amelynek Hermaine Riffaterre szerint "oximoron a neve". H. L. Hix dicsérte Pankey prózaverseit "megfoghatatlan és fényes mondataikért", és azért, ahogyan "a tűz alakját veszik fel". Kevin Prufer ünnepelte elmélkedéseiket "a misztériumról, az emberi együttérzésről és az isteniről". Cynthia Marie Hoffman azt mondja ezekről az új versekről: "Az embernek az az érzése, hogy Pankey túl lát a láthatón, vagy egyszerre látja a láthatót és a láthatatlant.".
Ez a prózavers-gyűjtemény nem egy Alias, hanem sok neves és névtelen Alias-t ünnepel. Eric Pankey a kép mesteri tisztaságával és a múlandóság olyan mesteri felfogásával, amelyet ettől a költőtől elvárhatunk, az emberi állapot képlékenységét világítja meg. Ezek a lapok a mindennapi élet anyagi valósága és az örökkévalóság anyagtalansága között siklanak, a mindennapi, élelmiszerboltokkal megrakott kombi kocsitól a bibliai elragadtatásig, amely feloldja a gravitációt. Ha a különbség e világ és a következő világ között csekély, alig észrevehető, akkor ezek a versek ebben a határterületen léteznek. Az embernek az az érzése, hogy Pankey túl lát a láthatón, vagy egyszerre látja a láthatót és a láthatatlant. Műveinek nagy ajándéka, hogy lehetővé teszi számunkra, olvasók számára, hogy mi is lássunk. --Cynthia Marie Hoffman, a Call Me When You Want to Talk About the Tombstones szerzője.
Miközben "a tél próbálja egyetlen párbeszédsorát", és "az időjárás elvonul a feloldás felé", Eric Pankey az Alias című művében az emlékezet és a képzelet világába merül. A prózavers ideális eszköz ezekhez a kirándulásokhoz, lehetővé téve, hogy Pankey a költészet architektúráinak mestere egyszerre sugározzon pompát és takarékosságot. Ez egy olyan költő, aki lát és újra lát, aki mindig otthonosan mozog a költészet számos lehetőségében. Az Alias-ban Pankey megoldja azt a problémát, hogy hogyan írjunk verset, amikor "minden gondolat megelőzi önmagát és túl késő". A megoldás: a tudat, hogy "tévelyegve az ember továbbmegy". --Brian Henry, a Lessness szerzője.
Eric Pankey új gyűjteménye, az Alias a kijelentések fraktáljaként ragyog. Az ekphraszisz közösségét az emlékezet töredékességével ötvözve ezek a prózaversek egyedülálló képi világot teremtenek. Ahogy az egyik beszélő kínálja: "Néha a semmiből bukkan fel egy kép, és a forrása (egy régi híradó? egy álom? ) elkerül bennünket: egy csapat felfedező néz lefelé, ahol a jég elvékonyodik; a szánhúzó kutyák izgatottan nyüszítanak". Az Alias részben terepszemle, részben álomnapló, teljesen magával ragadóan képes kikristályosítani a torzulást és visszaadni a felfedezés megdöbbentő pillanatait. --Jon Pineda, a Senkinek ne essen baja szerzője.
