State and Nature
Az ókori és középkori politikai gondolkodás egyik sokat szidott vonása, hogy az emberi közösségek normáinak megállapítása érdekében a természetre hivatkozik.
Arisztotelész állításától kezdve, miszerint az emberek „politikai állatok”, egészen Aquinói „természetjog”-ra való hivatkozásáig úgy tűnhet, hogy a modernitás előtti filozófusok túlságosan is készek voltak feltételezni, hogy ami természetes, az jó, és hogy az igazságos politikai berendezkedésnek valahogy természetesnek kell lennie. Az ebben a gyűjteményben szereplő dolgozatok megmutatják, hogy ez a feltételezés a legjobb esetben is túlságosan elnagyolt.
Már nagyon korán, például az ókori szofisták nomosz és fizisz közötti ellentétben felismerték, hogy a politikai berendezkedések pontosan mesterségesek, nem pedig természetesek lehetnek, és megkérdőjelezhető, hogy még az olyan feltételezett természettudósok is, mint Arisztotelész, valóban elfogadják-e a „természetesből” a „jóra” való gyors következtetést. A kötetben szereplő tanulmányok a természet és az olyan fogalmak, mint a jog, a legitimitás és az igazságosság közötti összetett összefüggéseket követik nyomon, széles történelmi spektrumot lefedve, amely Platóntól és a szofistáktól Arisztotelészen, a hellenisztikus filozófián, Cicerón, a neoplatonikus Plótinoszon és Porfiron, az ókori keresztény gondolkodókon, valamint az iszlám és a keresztény középkor filozófusain át ível.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)