Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv az álmok modern szemléletét mutatja be, megkérdőjelezve a freudi és jungi szemléletet, és azt állítja, hogy az álmok nagyrészt az alvás közbeni kaotikus agyi tevékenység eredménye, nem pedig elfojtott vágyak vagy mély jelentések kifejeződései. Flanagan amellett érvel, hogy az álmok nem létfontosságúak a túlélés szempontjából, de betekintést nyújthatnak az egyéni identitásba és tudatosságba. Az írás közérthető, és tudományos eredményekre támaszkodik, bár egyes olvasók úgy érzik, hogy ismétlődik.
Előnyök:⬤ Kortárs nézőpontot kínál az álmokról, eltávolodva a freudi elméletektől.
⬤ Hozzáférhető írásmód, amely leegyszerűsíti a bonyolult tudományos fogalmakat.
⬤ Lenyűgöző feltárása az álmodásban szerepet játszó fiziológiai folyamatoknak.
⬤ A személyes identitással és a tudat természetével kapcsolatos néhány éleslátó érvet tartalmaz.
⬤ Gazdag tudományos kutatásokkal alátámasztva, így értékes a pszichológia vagy az idegtudományok iránt érdeklődők számára.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó szerint a könyv érvei ismétlődnek és elhúzódnak.
⬤ A cím félrevezetőnek tűnhet, mivel nem adja vissza pontosan a könyv tartalmát.
⬤ Hiányoznak az állítások alátámasztására szolgáló jelentős álompéldák, mivel a könyv főként a szerző saját álmaira támaszkodik.
⬤ Nem foglalkozik teljes mértékben az álmok tágabb értelemben vett következményeivel Flanagan tézisén túl.
(8 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Dreaming Souls: Sleep, Dreams and the Evolution of the Conscious Mind
Könyv tartalma:
Mit árulnak el rólunk az álmok, ha egyáltalán elárulnak valamit? Mi a kapcsolat az alvás és az álmok típusai között? Van-e az álmodásnak valamilyen célja? Vagy az álmok egyszerűen csak értelmetlen mentális zajok - "zenétlen ujjak vándorolnak a zongora billentyűin"?
Owen Flanagan a filozófia, a pszichológia és az idegtudományok területén szerzett szakértelmével egyedülállóan alkalmas arra, hogy megválaszolja ezeket a kérdéseket. Az Álmodó lelkek-ben pedig egyszerre nyújt közérthető áttekintést az alvással és az álmokkal kapcsolatos legújabb kutatásokról és egy meggyőző új elméletet az álmodás természetéről és funkciójáról. Flanagan amellett érvel, hogy míg az alvásnak egyértelmű biológiai funkciója és adaptív értéke van, az álmok csupán mellékhatások, "ingyenélők", evolúciós szempontból irrelevánsak. Az álmok azonban aligha jelentéktelenek. Sőt, Flanagan azt állítja, hogy az álmok önkifejezőek, annak az igényünknek az eredményei, hogy értelmet találjunk vagy teremtsünk, még alvás közben is. Elvetve Freud elméletét a manifeszt és látens tartalomról - az elfojtott vágyak álcázott formában való megjelenéséről - Flanagan bemutatja, hogy az agytörzs aktivitása alvás közben emlékek, képek, gondolatok, érzelmek és vágyak kusza bőségét hozza létre, amelyeket aztán az agykéreg megpróbál egy többé-kevésbé koherens történetté formálni. Az ilyen álom-elbeszélések a nem REM alvás viszonylag hétköznapi aggodalmaitól a mély REM fantasztikus konfabulációiig terjednek, amelyek furcsaságukban pszichotikus epizódokhoz hasonlítanak. De bármilyen bizarrak is legyenek ezek az elbeszélések, fényt deríthetnek lelki életünkre, jóllétünkre és önérzetünkre.
A tisztán, élénk szellemességgel és figyelemre méltó éleslátással megírt Álmodó lelkek a szellemi élet egyik legrégebbi rejtélyének új, lenyűgöző megközelítését kínálja.
