Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv részletes és mélyreható áttekintést nyújt Amerika részvételéről a Meuse-Argonne-i hadjáratban az első világháború alatt, kiemelve a hadműveleti kihívásokat, a vezetés kudarcait és a csata súlyos áldozatait. Erős jellemrajzokat tartalmaz, és katonák és tisztek első kézből származó beszámolóit is beépíti, így gazdag elbeszélést nyújt a hadtörténelmet ismerő és nem ismerő olvasók számára egyaránt.
Előnyök:⬤ A csata jól kutatott és részletes elemzése
⬤ értékes beszámolókat és anekdotákat tartalmaz első kézből
⬤ kritikát fogalmaz meg a katonai vezetéssel és felkészüléssel kapcsolatban
⬤ tömören tárgyalja a hadműveleti szempontokat
⬤ jól strukturált, hasznos térképekkel és végjegyzetekkel
⬤ könnyen olvasható mind a kezdő, mind a tapasztalt olvasók számára.
Hátrányok:⬤ Viszonylag rövid azok számára, akik mélyebb ismereteket keresnek
⬤ hiányzik a német nézőpont bemutatása és az alakzatok részletei
⬤ egyes térképek és fényképek rossz minőségűek
⬤ az egységek megnevezése időnként fárasztó lehet
⬤ nem foglalkozik részletesen az egyes hiánypótló témákkal.
(14 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
America's Deadliest Battle
Könyv tartalma:
Az amerikai harcosok még soha nem láttak ehhez hasonlót.
A nagy meuse-argonne-i csata volt az amerikai történelem legköltségesebb konfliktusa, 26 000 ember esett el és több tízezer sebesült. A 47 napon át 1,2 millió amerikai katona részvételével zajló harc november 11-én ért véget - amit ma fegyverszüneti napként ismerünk -, és véget vetett az I. világháborúnak, de nagy árat kellett fizetni érte. A kiváló történész, Robert Ferrell most visszatekint erre a monumentális küzdelemre, hogy megalkossa a csata meghatározó tanulmányát - és hogy megállapítsa, mi tette azt olyan halálossá.
Ferrell újra megvizsgálja a háború olyan tényezőit, amelyeket sok történész figyelmen kívül hagyott. Először is rámutat arra, hogy a Wilson-kormányzat nem tudta mozgósítani az országot a háborúra. Az amerikai ipar nem volt felkészülve a hadseregünk számára szükséges fegyverek és szállítóhajók gyártására, és a hadügyminisztérium - amelynek elavult harci koncepcióit a spanyol-amerikai háború alakította - ugyanúgy hibáztatható azért, hogy nem képezte ki az amerikai katonákat egy radikálisan új típusú hadviselésre.
Franciaországba érve az alulképzett amerikai katonák kénytelenek voltak véres tapasztalatokon keresztül megtanulni, hogyan kell mozgó hadviselést folytatni. Ferrell értékeli, hogy a katonák nem értettek a tüzérség használatához, hogy nem volt taktika az ellenséges géppuskafészkek leküzdésére, és hogy az amerikai tisztek vonakodtak a mérges gáz alkalmazásától - annak ellenére, hogy 1918-ra a hadviselés egyik alapeszközévé vált. Mindezeken a területeken a német hadsereg volt fölényben.
Ferrell elmeséli, hogy a Meuse-Argonne utolsó napjaiban az amerikai hadosztályok végre megtanulták a korszerű taktikát, és a november 1-jei végső támadásukat ma már a hadművészet diadalának tekintik. Mégis, még a fegyverszüneti tárgyalások során is, néhány amerikai tiszt - akik közül sokan még soha nem voltak harcban parancsnokok - továbbra is sarkallta csapatait, és újabb életeket vesztegetett arra, hogy új területeket próbáljon elfoglalni, alig néhány órával a megegyezés előtt.
A mozgósítás és a taktika amerikai hiányosságai mellett Ferrell rámutat a legnagyobb kudarcra: a tapasztalatokból való tanulás elmulasztására, mivel a fegyverszünet után az amerikai hadsereg visszatért a háború előtti gondolkodásmódjához. A több mint négy tucat térképpel és fényképpel kiegészített Amerika leghalálosabb csatája lebilincselő visszalátogatás a franciaországi erdőkbe, amely emlékeztet bennünket az I. világháború költségeire - és arra az árnyékra, amelyet a huszadik századra vetett.
