Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv részletesen megvizsgálja Calvin Coolidge elnököt, kiemelve erősségeit és gyengeségeit, miközben megpróbálja eloszlatni a kormányzását övező mítoszokat. Egyes olvasók azonban Coolidge ábrázolását közhelyesnek, az írásmódot pedig akadémikusnak és száraznak találják.
Előnyök:A szerzőt, Ferrellt dicsérik alapos kutatásaiért és Coolidge erősségeinek és gyengeségeinek leírásáért. Akadémikus írói stílusát a történelmi elemzések rajongói nagyra értékelik, és az amerikai történelem egy bonyolult korszakának mélyreható áttekintését nyújtja.
Hátrányok:A kritikusok szerint a könyv nem nyújt új ismereteket Coolidge-ról, ehelyett a régóta fennálló sztereotípiákat tartja fenn. Emellett az írást nehezen olvashatónak és kevéssé elkötelezettnek írják le, ami egyes olvasók számára kihívást jelent, hogy érdeklődésüket fenntartsák.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Presidency of Calvin Coolidge
Könyv tartalma:
Talán egyetlen amerikai elnök sem tűnt kevésbé alkalmasnak hivatalára vagy korára, mint Calvin Coolidge. A hallgatag új-angliai véletlenül lett alelnökjelölt, majd Warren G. Harding halálával a Fehér Házba került, hogy komoran vezesse a húszas évek fordulatos időszakát.
Robert Ferrell, Amerika egyik legkiválóbb történésze harminc év óta az első olyan könyvet kínálja, amely a Coolidge-elnökségről szól, és Joel T. Boone fehér házi orvos nemrég megnyitott irataira támaszkodva a harmincadik elnökről a korábbinál személyesebb értékelést ad. Ferrell azt mutatja be, hogy Coolidge keményen dolgozó, érzékeny egyéniség volt, aki ravasz politikus és okos emberismerő. Feltárja, hogy miután a sajtó a vermonti furcsa kisembernek titulálta Coolidge-ot, hogyan ápolta ezt a képet, hogy megnyerje az 1924-es választást. Sajnos, Coolidge hosszútűrő feleségének gyakran kellett biztonsági szelepként szolgálnia indulatai ellen.
Ferrell elemzése a Coolidge-évekről megmutatja, hogy az elnök az 1920-as évek republikanizmusának lényegét képviselte. A laissez-faire gazdaságtan és a hatalmi ágak szétválasztásának híve volt, elkötelezett volt a kis kormányzat mellett, és elődeivel együtt harmadával csökkentette az államadósságot. Inkább menedzser, mint vezető, sikeresen kezelte a Teapot Dome botrányt, valamint a mexikói, nicaraguai és kínai válságokat, de nem törődött a túlfűtött gazdasággal. Ferrell meggyőző érveket hoz fel amellett, hogy nem Coolidge-ot okolja pártja külpolitikájának kudarcaiért; azt azonban állítja, hogy az elnöknek figyelmeztetnie kellett volna a Wall Streetet a túlspekuláció veszélyeire, de ehhez nem rendelkezett elegendő közgazdasági ismerettel.
A Coolidge-korszak legfrissebb szakirodalmára támaszkodva Ferrell aprólékos és rendkívül olvasmányos beszámolót készített az elnök bel- és külpolitikájáról. Könyve a történészek számára megvilágítja ezt a depresszió előtti kormányzatot, az általános olvasók számára pedig egy szigorú vérmérsékletű és a közszolgálat iránt elkötelezett elnököt tár fel.
