Amit az ember az emberből csinált

Eredeti címe:

What Man Has Made Of Man

Könyv tartalma:

Amit az ember csinált az emberből. TARTALOM: A tudomány fogalma a modern világban 3 2. előadás. A PSZICHOLÓGIA HELYZETE A FILOZÓFIÁBAN ÉS A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖZÖTT 31 3. ELŐADÁS. A PSZICHOLÓGIA TÖRTÉNETE 61 4. ELŐADÁS. A PSZICHOANALÍZIS PSZICHOLÓGIA 94 KIEGÉSZÍTŐ JEGYZETEK 124 EPILÓGUS 235 A FŐJEGYZETEK LISTÁJA 245 vu DR. FRANZ ALEXANDER. Szokatlan olyan szerző könyvéhez bevezetőt írni, akinek következtetései, problémáinak megközelítése és egész szemlélete szöges ellentétben áll a bevezető szerzőjével. Miért fogadtam el akkor Adler úr javaslatát, hogy írjak bevezetőt a könyvéhez, és miért kért meg erre Adler úr, mindkettő magyarázatot igénylő kérdés. A négy előadás keletkezésének körülményei megvilágítják ezt a para doxot. Hosszú időn keresztül pszichoanalitikus tanítással és klinikai tanulmányokkal foglalkozva fokozatosan arra a meggyőződésre jutottam, hogy ezen a területen is, mint más területeken, ahol a hallgatók egy erősen szabványosított technikai eljárást alkalmaznak, és főként a tények aprólékos megfigyelésében merülnek el, röviden minden kiemelkedően empirikus területen, a hallgatók hajlamosak elveszíteni a saját munkájukkal kapcsolatos perspektívát. Ez a meggyőződés azokhoz a korai időkhöz nyúlik vissza, amelyeket fiziológiai kutatómunkásként töltöttem egy kísérleti laboratóriumban.

Ott ismerkedtem meg először a modern tudományos kutatás jellegzetes mentalitásával. Ott tanultam meg a modern kutatás erkölcseit és erényeit, és ott ismertem fel először azt a veszélyt, amely a mai tudományos dolgozót fenyegeti. Ez a veszély nem korlátozódik a tudományos laboratóriumokra, hanem a mai kor általános problémája. Az ember, a gép feltalálója, a gép rabszolgájává vált, és a tudós, a rendkívül kifinomult vizsgálati módszerek kifejlesztésével nem ura, hanem rabszolgája lett laboratóriumi felszerelésének. Az érdeklődés szélsőséges mértékű specializálódása és a tevékenység gépesítése történt meg, és a lényegre irányuló skotóma kialakult, a konkrét technikai eljárások mágikus mindenhatóságába vetett naiv hit pedig rutinszerű, gyakran steril elmerüléshez vezet a részletekben, a nagyobb összefüggések iránti érdeklődés vagy azok megértése nélkül. Nem túlzás azt állítani, hogy sok tudományos központban nem bizonyos alapvető problémák iránti érdeklődés, hanem valamilyen új készülék véletlenszerű birtoklása irányítja a kutatómunkát, új laboratóriumi technikát vezetnek be, amely hirdetésszerűen terjed minden laboratóriumban, majd mindenütt olyan problémákat választanak ki, amelyeket ezzel az új technikával vagy készülékkel lehet megközelíteni. Az alapokkal kapcsolatos tudományos érdeklődés elvész, a kutatást többé-kevésbé véletlenszerűen a dolgozók rendelkezésére álló technikai eszközök diktálják.

Ez a hozzáállás szükségszerűen a tudományos etika azon karikatúrájához vezet, amely gyanakodva tekint mindenre, ami észérvekkel és nem pusztán megfigyeléssel jár, és megvetően tekint az elméletekre, hogy ne mondjam, a még nem bizonyított hipotézisekre. Naiv módon imádják a tiszta tényeket, amelyeket vezető gondolatok nélkül gyűjtöttek össze. A pszichoanalízis erősen empirikus terület, ahol a hallgató a megfigyelések és bizonyos értelemben egyedi tények rendkívüli változatosságának van kitéve, mivel minden páciens a közös elemek egyedi kombinációját mutatja. Napjainkban a pszichoanalitikus klinikus egészséges reakciót él át az elmélet és az általánosítások jelenlegi bőségével szemben. Folyamatban van a természettudós mentalitásának elfogadása, és átveszi a laboratóriumi kutatás korszakunk minden erényét és gyengeségét. Más klinikus kollégáihoz hasonlóan ő is magasan standardizált és kifinomult technikát használ, de technikai készségéért nagy árat fizet, fokozatosan elveszíti a perspektívát és a helyes ítélőképességet technikája és általában a tudományos munka érvényességét és korlátait illetően....