Olvasói vélemények
Összegzés:John Callow „Anglia utolsó boszorkányai” című könyve részletesen bemutatja a bidefordi boszorkányok tragikus történetét, akik az utolsó boszorkányságért kivégzett emberek voltak Angliában. Callow feltárja a kor társadalmi környezetét, a boszorkányüldözéshez vezető tényezőket, valamint e nők üldözésének örökségét. Míg egyes olvasók értékelik a könyv informatív jellegét és a kutatás mélységét, mások száraznak és ismétlődőnek találják az írásmódot, ami elbeszélésként kevésbé lebilincselővé teszi a könyvet.
Előnyök:Átfogó kutatás a bidefordi boszorkányokról és a kor társadalmi-politikai összefüggéseiről. Alapos történelmi beszámolót nyújt az angliai boszorkányperekről. Fontos kérdéseket vet fel a bűnbakképzéssel és a társadalmi nyomással kapcsolatban, amelyek ma is aktuálisak.
Hátrányok:Az írói stílus száraznak és nem lebilincselőnek tűnik. A könyv nehezen találja meg az egyensúlyt a tudományos szigor és a hozzáférhetőség között, ami zavart okoz a célközönséggel kapcsolatban. Egyes fejezetek elterelik a figyelmet a boszorkányok központi történetéről, ami a narratív koherencia hiányát eredményezi.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Last Witches of England: A Tragedy of Sorcery and Superstition
Könyv tartalma:
"Lenyűgöző és eleven." New Statesman.
"Alaposan kutatott." The Spectator.
"Érdekfeszítő." BBC History Magazine.
"Élénken elmesélve." BBC History Revealed.
"Időszerű figyelmeztetés az üldöztetés ellen." Morning Star.
"Okos és átgondolt." History Today.
"Fontos mű." Minden a történelemről.
"Jól kutatott." The Tablet.
1682. június 29-én, csütörtökön reggel egy szarka érkezett reszketve, kopogva és kopogtatva egy jómódú devoni kereskedő ablakához. A megjelenésétől megrémült szolgái és családtagjai néhány órán belül meggyőződtek arról, hogy a madár az ördög küldötte, akit a boszorkányok azért küldtek, hogy tönkretegye az életüket. E vádak eredményeképpen három bidefordi nőt örökre boszorkányként határoztak meg. Egy államtitkár félresöpörte az ügyüket, és akasztófára ítélte őket.
Hogy Angliában a nők utolsó csoportjaként akasszák fel őket, akiket ezért a bűntettért végeztek ki. Szomszédaik gyűlölete azonban megmaradt. Bidefordról azt mondták, hogy a boszorkányok helye.
Bár a boszorkányságba vetett hit "eléggé elkopott", haláluk után még több mint egy évszázadon át fennmaradt. Úgy tűnik, hogy e három nő emléke - és tetteik és szenvedéseik, valós és képzelt tetteik és szenvedéseik emléke - korunkban a rákból sajnálkozássá, a sajnálkozásból pedig ünnepléssé változott. Az ő példájukat idézték az utolsó parlamenti viták során 1951-ben, amikor az utolsó boszorkánytörvényt is hatályon kívül helyezték, és nevüket a Greenham Common-i dróton túli nők inspirációként és varázsigeként is skandálták.
John Callow ebben a könyvében a sors e figyelemre méltó fordulatát és a bidefordi boszorkányok figyelemre méltó történetét tárja fel.
