Anti-Portraiture: Challenging the Limits of the Portrait
A portré történelmileg az emberi alany művészi ábrázolásaként értelmezhető. Célja az volt, hogy vizuális vagy pszichológiai hasonlóságot nyújtson, vagy a személyes, családi vagy társadalmi identitás kifejezése legyen; jellemzően a nyugati modernitás kiváltságos egyéni alanyához társult.
A bölcsészet- és társadalomtudományok legújabb kutatása azonban reagált a XXI. századi szubjektivitás összetett természetére, és új fogalmi modelleket és elméleteket kínált elemzéséhez. Az Antiportré című kötet szerzői a szubjektivitást számos médiumon keresztül vizsgálják, beleértve a szobrászatot, a fotográfiát és az installációt, és meggyőző érveket sorakoztatnak fel a portré kiterjesztett meghatározása mellett.
Azzal, hogy a fejezetek szerzői időszerűvé teszik a műfaj megközelítésére használt fogalmak újraértékelését, új paradigmákat kínálnak az önazonosság, a megtestesülés és a reprezentáció vizsgálatához. Ezzel továbbviszik ezt az izgalmas tudományos vitát, és kihívást jelentenek a múzeumok és galériák kurátori gyakorlatára és beszerzési politikájára nézve.
