Anti-Portraiture: Challenging the Limits of the Portrait
A portré történelmileg az emberi alany művészi ábrázolásaként értelmezhető. Célja a vizuális vagy pszichológiai hasonlatosság megteremtése, illetve a személyes, családi vagy társadalmi identitás kifejezése volt; jellemzően a kiváltságos egyénhez társították.
A bölcsészet- és társadalomtudományok legújabb kutatása azonban reagált a XXI. századi szubjektivitás összetett jellegére, és új fogalmi modelleket és elméleteket kínált az elemzéséhez. Az Antiportré című kötet szerzői az egyéniséget számos médiumon keresztül vizsgálják, beleértve a szobrászatot, a fotográfiát, az installációt és a hangművészetet, és meggyőzően érvelnek a portré kiterjesztett meghatározása mellett.
Azzal, hogy a szerzők időszerű újraértékelését kínálják azoknak a feltételeknek, amelyeken keresztül ezt a művészeti formát megközelítik, új paradigmákat kínálnak az önazonosság, a megtestesülés és a reprezentáció vizsgálatához. Ezzel továbbviszik ezt az izgalmas tudományos vitát, és kihívást jelentenek a múzeumok és galériák kurátori gyakorlatának és beszerzési politikájának.
