Applicative Morphology
Ez a könyv az applikatív morfológia visszatérő funkcióiról szól, amelyek nem szerepelnek a tipológiailag orientált definíciókban.
Jelentős nyelvközi bizonyítékokra támaszkodva több szempontból is megkérdőjelezi az applikatívokkal kapcsolatos bevett nézeteket. Először is, a vizsgált nyelvek közül sokban az applikatívok az egyetlen eszköz arra, hogy egy nem szereplő szemantikai szerepet vezessenek be egy mondatba.
Ha van alternatív kifejezési mód, az applikatív megfelelőjének gyakran nincs valenciát növelő hatása a célzott gyökre. Másodszor, az applikatív morfológia olyan összetevőket is bevezethet, amelyek nem szintaktikai tárgyak és/vagy együtt fordulnak elő oblikánsokkal. Harmadszor, olyan funkciók, mint az aspektuális árnyalatok közvetítése a predikátumhoz (intenzitás, ismétlődés, habitus) vagy annak argumentumaihoz (partitív P, erősen individuált P), szűkítő fókuszú összetevők, és kategóriaváltó eszközként való működés, földrajzilag távoli és genetikailag nem rokon nyelvekben is tanúsítottak.
A kötetből továbbá kiderül, hogy a térrel kapcsolatos morfológia hajlamos arra, hogy különböző nyelvekben és törzsekben applikatív funkciókat fejlesszen ki. Végezetül több írás az applikatív szerkezetek és (nem szintaktikai) funkcióik diakrón voltát tárgyalja, beleértve a készülő applikatívok esetét is.
