Értékelés:
A Kitchen Arabic egy elragadó és szívhez szóló szakácskönyv, amely a történetmesélést a szerző libanoni örökségéből származó receptekkel ötvözi. Az olvasók nagyra értékelik a magával ragadó személyes anekdotákat, a humort és az értékes főzési tippeket, így ez nem csupán szakácskönyv, hanem érzelmileg is visszhangot keltő étkezési memoár.
Előnyök:⬤ Magával ragadó történetmesélés és humor
⬤ ízletes és egészséges receptek
⬤ részletes útmutatások a főzési technikákról
⬤ összhangban van a mediterrán étrenddel
⬤ érzelmes és átélhető személyes élmények
⬤ új alapanyagokkal való kísérletezésre ösztönöz.
⬤ Néhány olvasó még nem próbálta ki a recepteket, így nem tud róluk közvetlenül nyilatkozni
⬤ az ételek kivitelezése a kulturális árnyalatok miatt kihívást jelenthet
⬤ a receptek nem biztos, hogy mindenkinek tetszenek, mivel a közel-keleti konyhára összpontosítanak.
(9 olvasói vélemény alapján)
Kitchen Arabic: How My Family Came to America and the Recipes We Brought with Us
A bevándorló gyerekek először az anyjuk nyelvén beszélnek, és az Ohio állambeli Toledo Little Syria negyedében, ahol Joseph Geha felnőtt, az első hely, ahol az édesanyját kereste, a konyha volt. A mai bevándorlók közül sokan Skype-on tartják a kapcsolatot az óhazában élőkkel, de azokban a régi "rádiós időkben", amikor még nem volt olyan luxus, mint a folyó meleg víz vagy a fagyasztó, még kevésbé a hűtés, a turmixgépek vagy a mikrohullámú sütők, a bevándorló anyáknak általában a konyhában kellett lenniük, borsót csettintve vagy szőlőleveleket sodorva, miközben várták, hogy a tészta megkeljen.
Geha édesanyja ott különösen büszke volt a hagyományos szír-libanoni ételekre, amelyeket főzött, mint például a töltött padlizsán, a lencseleves, a kibbeh tahini mártással, a shish barak és az illatos szezámos sütemények. A Kitchen Arabic ugyanúgy memoár, mint szakácskönyv, a Geha korai amerikai éveinek útját mutatja be, valamint a családjának küzdelmét, hogy megtanulja egy új világ nyelvét és szokásait. A családi receptek és a hozzájuk kapcsolódó történetek gyűjteménye, amely ügyesen ötvözi a kultúrát és a konyhát.
Geha édesanyja különösen büszke volt az arab ételekre, amelyeket a konyhájában főzött, és ápolta örökségének ezt az aspektusát, amely a nyelvvel ellentétben az idők és a távolságok során alig változott. Ebben a könyvben Geha megosztja, hogy örökségének ételei hogyan tartották fenn családját ezen a kulturális utazáson, és hogyan szóltak hozzájuk - egy olyan nyelven, amelyet nem kell lefordítani - az örömről, a vigaszról és a szeretetről.
