Aradia: A boszorkányok evangéliuma

Olvasói vélemények

Charles Leland „Aradia: A boszorkányok evangéliuma” című könyvét a modern boszorkányság és a wicca hagyományok egyik alapművének tekintik, amely tele van az olasz folklórból származó varázslatok és rituálék fordításaival. Míg sok felhasználó nagyra értékeli történelmi jelentőségét és a boszorkánysággal kapcsolatos betekintését, egyesek kritizálják az írásmódot, az ellentmondásos tartalmat és a vélt pontatlanságokat.

⬤ Történelmi jelentőségű a boszorkányságot és a wiccát tanulmányozók számára.
⬤ Rengeteg információt nyújt az olasz mágikus és gyógyító hagyományokról.
⬤ Hasznos varázslatokat és rituálékat tartalmaz, amelyek gyakran Diana istennőhöz kapcsolódnak.
⬤ Könnyen olvasható és különböző célközönségek számára is hozzáférhető.
⬤ Betekintést nyújt a boszorkánysági gyakorlatok kulturális és történelmi összefüggéseibe.

⬤ Néhány tartalom hátborzongatónak vagy elavultnak tekinthető, beleértve a vérfertőzésre és a szexuális erőszakra való utalásokat.
⬤ Az írói stílus egyes olvasók számára összefüggéstelennek vagy öncélúnak tűnhet.
⬤ Félrevezető cím és leírások, mivel a könyv inkább költői tartalmat tartalmaz, mintsem gyakorlati kézműves útmutatásokat.
⬤ Egyes kritikák hangsúlyozzák a konkrét mágikus útmutatások nyújtásának gyengeségeit, mivel inkább a történelemre, mint a gyakorlatra összpontosít.
⬤ Aradia vizuális ábrázolásának hiánya a szövegben.

(99 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Aradia: Gospel of the Witches

Könyv tartalma:

Ha Gerald Brosseau Gardner a magát wiccának nevező vallás atyja, akkor Charles Godfrey Leland a boszorkányság mint vallás nagyapja az angol nyelvű világban, és az ő kis könyve, az Aradia ennek a vallásnak a születési bejelentése.

Ez az első olyan angol nyelvű mű, amelyben a boszorkányság egy földalatti, régi vallásként jelenik meg, amely titokban maradt fenn az ősi pogány időkből.

Az Aradia eddig inkább idézett, mint olvasott mű volt. Első kiadása (1899) mindössze egyetlen recenziót kapott, és úgy tűnt el a szemünk elől, mint a zavaros vízbe dobott kő / rosszul fogyott, és ma már ritka könyv. Véletlenül került egy példány Theda Kenyon kezébe, aki szenzációs Witches Still Live (1929) című könyvében néhány oldalt szentelt neki, és ezzel sok olvasó figyelmét felhívta rá. Az 1950-es évekre Doreen Valiente is elolvasta az Aradiát, és néhány legszebb passzusát beépítette az általa írt wicca rituálékba. A '60-as és '70-es években négyszer nyomtatták újra, de mindig az első kiadás hibás példányából, amelynek utolsó oldala elveszett. Csak a '90-es években egy újabb újranyomás állította helyre a hiányzó oldalt.

Az Aradia mindig is ellentmondásos mű volt, mind a boszorkányok, mind a tudósok körében. A tudósok megkérdőjelezték, hogy esetleg kitaláció vagy Leland vagy fő informátora, Maddalena (Margherita Taludi) hamisítványa. A boszorkányok teológiai és etikai okokból ellenezték, mivel a benne elbeszélt mítoszok némelyike Luciferről és Káinról, valamint Dianáról és Aradiáról szól, egyes varázslatai az istenségek és szellemek fenyegetésével vagy kényszerítésével hatnak, és forradalmi hevületében még attól sem riad vissza, hogy azt tanítsa, hogy a szegényeknek és elnyomottaknak mérgeket kell használniuk feudális uraik elpusztítására. Mindezek ellenére gyönyörű és lenyűgöző mű marad.

Ez a kiadás korszerűsítette a formátumot és a tipográfiát, miközben a szöveget változatlanul megtartotta. A modern olvasó kétségtelenül sokkal könnyebben olvashatónak fogja találni az Aradia ezen új kiadását, mint az eredetit vagy annak bármelyik fakszimile utánnyomását.