Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
A szerzőtől: „A színház minden pillanatban egyedülállóan élő és veszélyeztetett; vagy lehet az - ha az elemek megfelelőek. Egyedülállóan élő, ahogyan a hétköznapi élet nem feltétlenül élő és veszélyeztetett.
Szükséges orvosság. Ősi orvosság. Az önmegvalósítás rituáléja.
A világirodalom csak néhány nagy színdarabot hozott létre; sokkal kevesebb az első osztályú dráma, mint a költészet vagy a próza. Ez egy egyedülálló és abszolút kihívást jelentő forma: a színház megköveteli annak kikristályosítását, ahogyan mi - bárkik is vagyunk a tér bármely adott pontján - élünk, gondolkodunk, lélegzünk, érzünk.
Az Ardor, akár sikerül, akár nem, ontológiailag és nyelvileg ambiciózus: megpróbál nyomást gyakorolni saját érzékünkre, hogy nem a világban lévő lényekként, hanem olyan lényekként élünk, akik a nyelvet használják arra, hogy meghatározzák a világot, amelyben élnek. Még prózaibban fogalmazva: Az Ardor rólunk szól, de nyitott a jövőbeni újraértelmezésre is.
Nem akartam olyan darabot írni, amely tíz év múlva használhatatlan lesz: ez nem egy blogcikk a fiatalokról vagy a kortárs művészetről - hanem az emberi természet alapjául szolgáló káoszról szól; egy olyan káoszról, amely különböző színekkel és asszociációkkal festhető.”.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)