Orchid Elegy
Költészet.
Matthew Gasda pompásan kontrapunktikus ORCHID ELEGY című hosszú verse, amely, akár egy fúga, egyszerre mozog előre és hátra, összekapcsolva a nyugtalan felfedezés és a bimbózó divagáció ösztönét a rekapituláció ösztönével. 179 rövid, számozott szakaszát egyszerre tartja össze és szét egy szemantikai feszesség, amelyet kecses tematikus rétegződéssel érnek el; minden egyes szerkezeti csomópont a maga magányosságának minőségét a körülötte és rajta keresztül kibontakozó elegikus dallammal való rezonanciában éli meg.
A végesség e parcellái, „szirmok, mint egy színdarab szereplői”, mind formailag, mind gondolatilag folyamatosan az elveszett Eurüdiké mintáját keresik, még a Másik változó, visszahúzódó jelenlétében is, „mert a szépség legfontosabb kategóriája annak a szépsége, ami elveszett”. A vágyakozás spirálja a szerelmen, az éhségen és a halálon keresztül is megmarad. Mégis, valami megvalósul, ha nem is feltétlenül megragadható, a „siralom és encomium” eme örvényének forgása által.
A metafora alkímiáján keresztül követve és boncolgatva a szeretett alakját, „lassan a vers előbújik titkából”, és „előbukkan a tudat”; a vers, vagyis a lélek testté válik, és fordítva, „egy közös csomópont... átlátszó-- ragyogó”, és megújult céllal kezdődik újra az élet elégiája.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)