Ariadné nyomára bukkanva: Útmutató az emberiség szimbólumaihoz

Olvasói vélemények

A könyv a szimbólumok természetének, az archetípusoknak és az evolúciós pszichológiával való kapcsolatuknak a mélyreható feltárása, amely vegyes fogadtatásban részesült az olvasók körében. Míg egyesek értékelik a meglátásait és az egyedi perspektívákat, mások szerint nem elég mély, és a rossz indexelés miatt nehéz eligazodni benne.

⬤ Az archetípusok és szimbólumok mélyreható elemzése
⬤ egyedülálló perspektívákat kínál
⬤ hasznos az összehasonlító mitológia és az evolúcióbiológia tanulmányozásához
⬤ világos írásmód
⬤ komplex fogalmak megvilágító magyarázata.

⬤ Részben unalmas a szótárszerű formátum miatt
⬤ a rossz indexelés frusztrációt okoz
⬤ egyesek túlságosan pelyhesnek vagy leegyszerűsítettnek tartják
⬤ előzetes ismereteket feltételez, ami megnehezíti egyes olvasók számára
⬤ egyes bejegyzések túl rövidek vagy általánosak.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Ariadne's Clue: A Guide to the Symbols of Humankind

Könyv tartalma:

A szimbolizmus az emberiség rendelkezésére álló legerősebb és legősibb kommunikációs eszköz. Az emberek évszázadok óta a mítoszok, történetek, vallások és álmok formájában szimbolizmuson keresztül fejezik ki aggodalmaikat és problémáikat.

A szimbólumok jelentéséről régóta vitatkoznak filozófusok, antikvitások, teológusok, és újabban antropológusok és pszichológusok. Az Ariadné nyomában című könyvében Anthony Stevens, a kiváló analitikus és pszichiáter a szimbólumok természetét vizsgálja, és elmagyarázza, hogyan és miért hozzuk létre azokat a szimbólumokat, amelyeket létrehozunk. A könyv két részre tagolódik: egy értelmező részre, amely a szimbólumokkal általában foglalkozik, és egy "szótárra", amely több száz szimbólumot sorol fel, és elmagyarázza eredetüket, más szimbólumokkal való hasonlóságukat és a mögöttük álló hitrendszereket.

Az első részben Stevens egy lépéssel továbbviszi C. G.

Jung gondolatait, és nemcsak azt állítja, hogy veleszületett szimbólumképző hajlammal rendelkezünk, amely kreatív és szerves részeként létezik pszichés felépítésünknek, hanem azt is, hogy az emberi elme ezt a képességet az evolúciós története során a fajunkra nehezedő szelekciós nyomás eredményeként fejlesztette ki. Stevens amellett érvel, hogy a szimbólumképzésnek adaptív funkciója van: elősegíti a valóság megragadását, és az álmokban gyakran korrigálja a pszichológiai működés hiányos módjait. A második részben Stevens négy címszó alatt vizsgálja a szimbólumokat: "A fizikai környezet", "Kultúra és psziché", "Emberek, állatok és növények", valamint "A test".

A szimbólumok közül sokakat a könyv gazdag fametszetválasztéka illusztrál. A kígyó ősi szimbólumától az archetipikus férfi- és nőalakig, a földtől a csillagokig, a szavanna ősi tájától a tenger titokzatos mélységeiig Stevens számos gyakori szimbólumot követ vissza az időben, hogy feltárja pszichodinamikai működésüket, és megvizsgálja a modern férfiak, nők és gyermekek életére gyakorolt mélyen gyökerező hatásukat.