Olvasói vélemények
Összegzés:Guy Halsall „Worlds of Arthur” című könyve az Artúr királyt övező történelmi állítások tudományos vizsgálatát nyújtja, és a régészeti bizonyítékok és a történelmi beszámolók aprólékos elemzésével érvel a történelmi alak létezése ellen. Megkérdőjelezi a Britanniából való római kivonulást és a szász inváziót követő időszakról szóló hagyományos elbeszéléseket. Bár számos érdekes gondolatot mutat be, a bonyolult írásmód és a sűrű anyag megnehezítheti az általános olvasók számára.
Előnyök:⬤ A régészeti és történelmi források átfogó elemzése.
⬤ Alapos bizonyítékokkal kérdőjelezi meg az Artúr királyról szóló létező mítoszokat.
⬤ Új perspektívákat nyújt a szász népvándorlásról és a római kor utáni Britannia társadalmi-politikai viszonyairól.
⬤ Magával ragadó és humoros írásmódja az összetett témákat is közérthetőbbé teszi.
Hátrányok:⬤ A sűrű és összetett írásmód nehezen érthető a nem szakemberek számára.
⬤ A szigorú érvelés ellenére erősen támaszkodik a spekulációkra, ami némi ellentmondáshoz vezet.
⬤ A könyvet úgy reklámozták, mint amely Artúrral foglalkozik, de több időt tölt a meglévő Artúr-kutatás kritikájával, mint új bizonyítékok bemutatásával.
⬤ Hosszú és néha ismétlődő, ami csökkentheti az olvasó elkötelezettségét.
(61 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Worlds of Arthur: Facts & Fictions of the Dark Ages
Könyv tartalma:
Artúr király valószínűleg a leghíresebb és minden bizonnyal a leglegendásabb középkori király. A kilencedik század elejétől a középkoron át egészen a viktoriánus kor Artúr-románcaiig virágoztak és sokasodtak a legendás alakról szóló történetek. Az újabb időkben pedig folyamatosan jelentek meg olyan könyvek, amelyek azt állítják, hogy megfejtik a "hajdan volt és eljövendő király" titkát vagy igazságát.
Az igazság, ahogy Guy Halsall ebben a lenyűgöző nyomozásban feltárja, gyökeresen más - és sokkal érdekesebb is. Nagyjából két Artúr létezik. Egyrészt a hagyományos "történelmi" Artúr, aki a sötét középkor legsötétebb éveiben vívja elvesztésre ítélt harcát a római civilizáció megmentéséért a könyörtelen angolszász áradattal szemben. A másik a mítoszok és legendák Artúrja, akit egy sereg ugyancsak legendás ember, hely és történet kísér: Lancelot, Guinevere, Galahad és Gawain, Merlin, Excalibur, a tóparti hölgy, a kard a kőben, Camelot és a kerekasztal.
Halsall megjegyzi, hogy a nagy probléma az, hogy "Artúr király" talán soha nem is létezett. És ha létezett is, szinte lehetetlen bármit is mondani róla. Ahogy az Artúr-legenda e kihívást jelentő új szemlélete világossá teszi, minden olyan könyvet, amely azt állítja, hogy feltárja az "igazságot" Artúr király mögött, nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni. Nemcsak a fantáziadús áltörténelmi beszámolók - Merlin, a mágus, a tóparti hölgy -, hanem még a "történelmi" Artúr is nagyrészt a képzelet szüleménye. A rendelkezésünkre álló írásos vagy régészeti bizonyítékok egyszerűen képtelenek bármit is részletesen elmondani arról a Britanniáról, amelyben állítólag élt, harcolt és meghalt.
