Átadás az isteni gondviselésnek

Olvasói vélemények

A könyv mély betekintést nyújt a spiritualitásba, hangsúlyozva a jelenben való életet és az Isten akaratának való átadást. Sok olvasó átalakítónak találja, megjegyezve, hogy kihívások elé állítja és gazdagítja lelki útjukat. Egyesek azonban kritizálják száraz írásmódja és ismétlődő tartalma miatt, ami egyesek számára kihívást jelent az olvasás.

⬤ Mélyreható spirituális meglátások és tanítások.
⬤ Arra ösztönöz, hogy a jelenben éljünk és bízzunk Isten akaratában.
⬤ Sok olvasó személyes átalakulásról és elmélyült hitről számol be.
⬤ A fordítást dicsérik, mert közérthető és modern.
⬤ Gyakorlati útmutatást nyújt a hétköznapi élethelyzetekben.

⬤ Az írásmód egyes olvasók számára száraz és fárasztó lehet.
⬤ Egyes fejezetek ismétlődnek, ami elvonatkoztatáshoz vezethet.
⬤ Egyes olvasók számára kihívást jelent az olvasás a mélysége és az elmélkedés igénye miatt.
⬤ Hiányzik a vizuális vagy modern bemutatókat kedvelők számára a lebilincselő formátum.

(175 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Abandonment to Divine Providence

Könyv tartalma:

Jean Pierre de Caussade (1675. március 7. - 1751. december 8.) francia jezsuita pap és író. Különösen ismert a neki tulajdonított művéről, az Isteni gondviselésre való ráhagyatkozásról, valamint a franciaországi Nancyban a vizitációs apácákkal folytatott munkájáról.

Jean Pierre de Caussade Caussade a franciaországi Cahorsban, a mai Lotban született. A franciaországi Nancyban 1733-tól 1740-ig a Vizitáció apácáinak lelki vezetője volt. Ez idő alatt és miután elhagyta Nancy-t, tanítóleveleket írt az apácáknak. Néhány neki tulajdonított anyagot először 1861-ben Henri Rami re adott ki " L'Abandon la providence divine" címmel.

A The Treatise on Abandonment to the Divine Providence (Az isteni gondviselésre való ráhagyatkozásról szóló értekezéssel kapcsolatos kutatások szerint azonban, amelyeket Dominique Salin SJ, a Centre S vres teológiai karának emeritus professzora tárgyalt egy tanulmányában, amelyet az Út, 46/2 (2007. ápr.), pp. 21-36, "ma már szinte lehetetlennek tűnik, hogy a szerző valóban a jezsuita Jean-Pierre de Caussade volt", mivel "de Caussade életrajzában semmi sem utal arra, hogy ez az ember egy híres traktátus szerzője lett volna", és a lelki vezetésről szóló levelek stílusa, amely valóban de Caussade-nak tulajdonítható, "messze áll attól a líraiságtól", amely azt jellemzi.

Bárki is volt a szerző, hitt abban, hogy a jelen pillanat Istentől kapott szentség, és hogy az önfeladás neki és szükségleteinek szent állapot - ez a hit az akkori franciaországi teológiai légkörben közel állt a kvietista eretnekséghez. Valójában e félelem miatt (különösen a kvietista mozgalom egyházi elítélése miatt) a műveket 1861-ig kiadatlanul tartották, és még ekkor is Rami re szerkesztette őket, hogy megvédje a kvietizmus vádjától. A jegyzetek hitelesített változata csak 1966-ban jelent meg. Írásaiban a szerző tisztában van a quietistákkal, és elutasítja szemléletüket. Az Isteni Gondviselésnek való átadás immár sok éve széles körben olvassák, és a katolikusok és sokan mások a lelki élet klasszikusának tekintik. Caussade éveket töltött prédikátorként Dél- és Közép-Franciaországban, főiskolai rektorként (Perpignanban és Albiban), valamint a teológiai hallgatók igazgatójaként a toulouse-i jezsuita házban, ahol meghalt. (wikipedia.org)