Atlantisz: Az antediluvi világ

Olvasói vélemények

Ignatius Donnelly „Atlantisz: Az antediluvi világ” című könyve az Atlantisz-mítosz klasszikus feltárása, amelyet történeti meglátásai és átfogó megközelítése miatt dicsérnek, bár a tudományos pontatlanságok és a szerző értelmezései miatt kritikák érik. Sok olvasó egyszerre találta lenyűgözőnek és informatívnak a könyvet, míg néhányan szkeptikusak Donnelly következtetéseivel és írói stílusával szemben.

A könyvet az Atlantiszról szóló meghatározó műnek tartják, amely rengeteg történelmi beszámolót, nagyszerű információt és lebilincselő tartalmat nyújt a téma iránt érdeklődők számára. Jól kutatottnak írják le, és új nézőpontot kínál Platón Atlantiszról szóló beszámolójával kapcsolatban. Az olvasók nagyra értékelték illusztrációit és átfogó jellegét is.

A kritikusok kiemelik a könyv tudományos pontosságával kapcsolatos problémákat, mondván, hogy az elavult lehet, és nem felel meg a modern antropológiai szabványoknak. Egyesek túlságosan leegyszerűsítőnek vagy erőltetettnek találták a szerző értelmezéseit, és megjegyezték, hogy a könyv egyes reprodukcióiban formázási hibák vannak. Emellett néhány olvasó a rossz minőségű példányok miatt is panaszkodott.

(45 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Atlantis: The antediluvian world

Könyv tartalma:

Valaha létezett az Atlanti-óceánban egy nagy sziget, amely egy atlanti kontinens maradványa volt, és amelyet az ókori világ Atlantisz néven ismert. A Platón által e szigetről adott leírás nem mese, mint azt sokáig feltételezték, hanem valódi történelem.

Atlantisz volt az a vidék, ahol az ember először emelkedett a barbárság állapotából a civilizációba. Az idők folyamán népes és hatalmas nemzetté vált, amelynek túlfolyóiból civilizált népek népesítették be a Mexikói-öböl, a Mississippi folyó, az Amazonas, Dél-Amerika csendes-óceáni partvidékét, a Földközi-tenger, Európa és Afrika nyugati partvidékét, a Balti-, a Fekete- és a Kaszpi-tenger partjait. Ez volt az igazi antediluvi világ; az Édenkert; a Hesperidák kertje; az Elíziumi mezők: Alkíniosz kertjei; a Meszomphalosz; az Olümposz; az ősi nemzetek hagyományainak Asgardja; egy olyan nagyszerű föld egyetemes emlékét képviselte, ahol az emberiség korai korszakai békében és boldogságban éltek.

Az ókori görögök, föníciaiak, hinduk (a hindu archaikus írásmódja) és skandinávok istenei egyszerűen Atlantisz királyai, királynői és hősei voltak; és a mitológiában nekik tulajdonított tettek a valós történelmi események zavaros visszaemlékezései.

Az atlantisziak által alapított legrégebbi kolónia valószínűleg Egyiptomban volt, amelynek civilizációja az atlantiszi sziget civilizációjának másolata volt. A föníciai ábécé, az összes európai ábécé szülője, egy atlantiszi ábécéből származik, amely szintén Atlantiszról jutott el a közép-amerikai majákhoz.

Atlantisz volt az árja vagy indoeurópai népcsalád, valamint a sémi népek és valószínűleg a turáni népek eredeti székhelye. Atlantisz egy szörnyű természeti csapásban pusztult el, amelyben az egész sziget az óceánba süllyedt, szinte minden lakójával együtt. Néhányan hajókon és tutajokon menekültek el, és a keleti és nyugati népeknek vitték a szörnyű katasztrófa hírét, amely a régi és az új világ különböző népeinek özönvíz- és vízözön-legendáiban napjainkig fennmaradt.

Az a tény, hogy Atlantisz történetét évezredeken át mesének tartották, semmit sem bizonyít. Van olyan hitetlenség, amely a tudatlanságból fakad, és van olyan szkepticizmus is, amely az intelligenciából fakad. A múlthoz legközelebb álló emberek nem mindig azok, akik a legjobban tájékozottak a múltat illetően.