Császár oszlopa: A huszadik század története: Regény

Olvasói vélemények

Ignatius Donnelly „Cæsar oszlopa” című könyvét a romantikus és disztópikus regény műfajának jelentős alkotásaként írják le, amely mélyreható, a kortárs problémákra vonatkozó társadalomkritikát fogalmaz meg. A művet azonban kritika éri a hibás kiadás, különösen a kis példányszám miatt.

A regényt dicsérik lebilincselő cselekménye és a társadalmi kérdésekkel kapcsolatos elgondolkodtató elmélkedései miatt. Az angol irodalom és a spekulatív fikció iránt érdeklődők számára nélkülözhetetlen olvasmánynak számít, és értékes betekintést nyújt a jövőre előre jelzett társadalmi megosztottságba és állapotokba.

Nagy hátránya a hibás kiadás, amelynek különösen apró betűmérete még a szemüvegesek számára is nehezen olvashatóvá teszi a könyvet. Emellett a könyv elavult és sértő nézeteket tartalmaz, például rasszizmust és szexizmust, amelyek a kor normáit tükrözik, de a mai olvasók számára zavaróak lehetnek.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Csar's Column: A Story of the Twentieth Century: Novel

Könyv tartalma:

A cselekményAmint néhány más spekulatív író is tette (Anna Bowman Dodd 1887-es The Republic of the Future című könyve kortárs példa erre), Donnelly a regényét levélregény formájában írta meg. Én-elbeszélője, Gabriel Weltstein levelek sorozatát írja a bátyjának, amelyben egy 1988-as New York-i látogatás során szerzett élményeit meséli el. Weltstein ugandai gyapjúkereskedő (a korai cionista gondolkodók fontolóra vették egy zsidó állam alapításának lehetőségét Ugandában). Weltstein el akarja kerülni, hogy egy nemzetközi kartellel üzleteljen, és a gyapjút közvetlenül az amerikai gyártóknak akarja eladni. Mint sok utópista/dystopista író, Donnelly is a jövő technológiai változásain rágódik. Weltstein léghajóval utazik New Yorkba; elkápráztatja a város ragyogó megvilágítása, amelyet az Aurora Borealis megcsapolása táplál. A városban a metrók átlátszó járdák alatt közlekednek. A Hotel Darwinban Weltstein egy televíziós étlapot talál, amely az egzotikus választék között kalauzolja, az ehető pókoktól a Kínából származó madárfészkekig. A televíziós újságok könnyen elérhetők. Weltstein hamarosan bajba kerül, amikor megállít egy kocsist, hogy megverjen egy koldust. A hintó Cabano hercegé, korábban Jacob Isaacsé, az uralkodó oligarchia egyik főszereplőjéé; a koldus Max Petion, aki valójában a Pusztítás Testvérisége nevű titkos ellenállási szervezet egyik vezetője.

Weltsteinnek el kell fogadnia Petion útmutatását a New York-i proletár társadalomba, ahol megismeri az igazságot a rabló és elnyomó társadalmi és gazdasági rendről. Gabriel találkozik a testvériség elnökével, Caesar Lomellinivel, aki veszélyes és kegyetlen fanatikus, félig olasz, félig néger, impozáns fizikai jelenléttel. A regény középső része Gabriel és Max Petion romantikus összefonódásának szenteli a figyelmet, akik fiatal nőket mentenek meg a kizsákmányolástól. A két házaspár egy bukolikus epizódban házasodik össze, amely ellenpontozza a városi elnyomás és erőszak jeleneteit, amelyek a regényt zárójelbe teszik. (A négy szereplő a könyv végén New Yorkból Ugandába menekül, egyfajta happy endet biztosítva, ami valószínűleg növelte a regény népszerűségét. )A Pusztítás Testvérisége végül lázadást szervez, amelynek sikerül leváltania az oligarchákat, bár hatalmas veszteségek árán. (A technológia olyan fejlett fegyvereket fejlesztett ki, mint a "dinamitgolyók", amelyek fokozzák a vérontást. ) Lomellini elrendeli, hogy a holttesteket a Union Square-en halmozzák fel és betonrétegekbe temessék - bár magát Lomellinit is meggyilkolják, amikor a tömegsírt elkezdik. A New Yorkból léghajón menekülő Gabriel Weltstein visszanézve látja a lángokban álló hatalmas városképet, miközben a tömegsír - Caesar oszlopa - átemelkedik a füstön..... Ignatius Loyola Donnelly (1831. november 3. - 1901. január 1.) amerikai képviselő, populista író és amatőr tudós volt.

Ma már elsősorban az Atlantiszra, a katasztrofizmusra (különösen az ősi civilizációkat érintő ősi becsapódási eseményre vonatkozó elképzelésre) és a shakespeare-i szerzőségre vonatkozó szélsőséges elméleteiről ismert, amelyeket sok modern történész áltudománynak és áltörténelemnek tart. Donnelly munkássága megfelel a 19. század végi és a 20. század eleji olyan személyiségek írásainak, mint Helena Blavatsky, Rudolf Steiner és James Churchward.