Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv Atlantisz és Lemúria érdekes felfedezését mutatja be teozófiai szemszögből, rengeteg információval és részletes történelmi feltételezésekkel. Sok olvasó azonban csalódottságát fejezi ki a grafikák, különösen a térképek hiánya miatt, amelyekre mindenütt hivatkoznak, és az archaikus nyelvezet egyesek számára kihívást jelenthet. A szerző állításaival és a tartalom mélységével kapcsolatos vegyes vélemények ellenére a könyv továbbra is jelentős olvasmány az ősi civilizációk iránt érdeklődők számára.
Előnyök:⬤ Részletes információkat és történelmi feltételezéseket kínál Atlantiszról és Lemúriáról.
⬤ Sok olvasó alaposnak és elgondolkodtatónak találta a kutatást.
⬤ A teozófiai nézőpont egyedülálló mélységet ad a témának.
⬤ Néhány olvasó nagyra értékeli a könyv emberi történelemmel és evolúcióval kapcsolatos meglátásait.
⬤ Felkelti az érdeklődést a New Age koncepciók és az elveszett civilizációk iránt.
Hátrányok:⬤ A Kindle kiadásban a hivatkozott térképek hiánya sok olvasónak csalódást okozott.
⬤ Az archaikus nyelvezet miatt a szöveg néha nehezen olvasható.
⬤ Vegyes érzések a szerző értelmezéseivel és elméleteivel kapcsolatban, egyesek pontatlanságokat állítanak.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a cím félrevezető, mivel inkább Lemúriára, mint Atlantiszra összpontosít.
⬤ Az Atlantisz átfogó feltárásával kapcsolatos elvárások nem biztos, hogy teljesülnek.
(84 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Story of Atlantis and The Lost Lemuria (Esprios Classics)
Könyv tartalma:
Lemúria pusztulása után Atlantiszon a megmaradt majomszerű lényekből új fajok alakultak ki.
Ez vezetett az atlantiszi fajok kialakulásához, kezdve a fekete bőrű „Rmoahal”-okkal, majd a „rézszínű” Tlavatlihoz, akik ősök imádói voltak, majd a „toltékokhoz”, akik fejlett technológiával rendelkeztek, beleértve a „léghajókat” is. A toltékokat az „első turániak”, majd az „ősszemiták” követték.
Ezek később további alfajokat, az akkádokat és a mongolokat hozták létre. Az akkádok egy csoportja 100 000 évvel ezelőtt vándorolt Nagy-Britanniába, ahol Stonehenge-et építettek. Az atlantiszi építészettel szemben a tervezés nyerseségét azzal magyarázzák, hogy „Stonehenge durva egyszerűségét tiltakozásnak szánták az Atlantiszon meglévő templomok extravagáns díszítése és túldíszítése ellen, ahol a lakosok saját képmásaik lealacsonyított imádatát folytatták”.
Scott-Elliot azt is állította, hogy Atlantisz két összekapcsolt szigetre szakadt, az egyiket Daityának, a másikat Rutának nevezték. Végül csak egy maradványa maradt meg Rutának, amelyet Poszeidónisznak neveztek el, mielőtt az is eltűnt.
