Automata

Könyv tartalma:

1737-ben Jacques de Vaucanson (1709-1782) francia feltaláló életnagyságú automatát épített, amelyet Fuvolajátékosnak neveztek el, és ezzel a terület úttörőjévé vált. Ezt gyorsan követte a Tamburinjátékos és az Emésztő kacsa.

Vaucanson ipari automatizálással kapcsolatos törekvései nagyrészt feledésbe merültek, de legendássá váltak azok a zseniális játékok, amelyeket azért épített, hogy reklámozza tudását. Története megihlette a spekulatív fikció íróit, akiket lenyűgözött a humanoid automaták gondolata. Az emberi alakot és talán az emberi érzelmeket sikeresen utánzó gépek gondolata.

Amikor az antológiában szereplő 14 történet nagy része a 19. század második felében íródott, Vaucanson öröksége már mindenütt érezhető volt, és tömegesen gyártották a kis óraműves automatákat. Az automatákról szóló történeteket író francia szerzők azonban fantáziájuk szárnyalása során mindig Vaucansonra hivatkoztak.

Ma már olyan világban élünk, ahol a kifinomult gépek átalakították az ipari tevékenységet, és a mesterséges intelligenciával felszerelt robotok figyelemre méltó kifinomultságot érnek el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ezekben az úttörő fikciós művekben kidolgozott és extrapolált fogalmak feleslegessé váltak volna. Ezek a történetek a korukat megelőző látnokok meséi, akiknek a modern világ minden jogot megad arra, hogy azt mondhassák: "Én megmondtam", és akik számos olyan kérdést tettek fel, amelyekre ma sokkal sürgetőbb válaszokat kell adni, mint megírásuk idején.