Az Adderall-naplók: A Memoir of Moods, Masochism, and Murder (Emlékiratok hangulatokról, mazochizmusról és gyilkosságról)

Olvasói vélemények

Az Adderall-naplók Stephen Elliott memoárja, amely a függőség, a depresszió és az írás témáit boncolgatja személyes tapasztalatain és egy gyilkossági perről szóló tudósításon keresztül. Az írói stílus a nyers őszinteséget humorral ötvözi, bár egyes olvasók úgy vélik, hogy a mű összefüggéstelen, és bizonyos területeken hiányzik belőle a mélység.

A könyvet dicsérik a magával ragadó és őszinte írásmódja miatt, amely átélhető beszámolót nyújt az ADHD-val vagy stimulánsok használatával küzdők számára. Az olvasók dicsérik a szerző képességét, hogy nyers emberséget és érzelmi mélységet tud közvetíteni, és egyesek megnyugtatóan átérezhetőnek találják. A rövidségét és a szerző humorral párosuló személyes szenvedéseinek feltárását szintén előnyösnek tartják.

A kritikusok megjegyzik, hogy a memoár összefüggéstelen, és néha kanyarog, anélkül, hogy világos fókuszt kapna, ami unalmasnak vagy túlzásnak tűnő részekhez vezet. A kábítószerrel való visszaélés, különösen az Adderall-használat ábrázolása egyesek szerint nem meggyőző. Emellett az olyan elemek, mint a szado-mazo tartalom és bizonyos személyes anekdoták nem minden olvasó számára jelentenek rezonanciát, ami az általános hatást illetően vegyes véleményeket eredményez.

(68 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Adderall Diaries: A Memoir of Moods, Masochism, and Murder

Könyv tartalma:

Ebben az úttörő memoárban Stephen Elliott párhuzamos nyomozást folytat: egy hírhedt San Franciscó-i gyilkossági per megragadó beszámolója és az én elektromos felfedezése.

A klasszikusnak szánt The Adderall Diaries-t a The Washington Post így jellemezte: „komoly irodalmi mű, amely arra hivatott, hogy úgy lássuk a világot, ahogy eddig még sosem láttuk”.