Olvasói vélemények
Összegzés:Stephen Elliott Happy Baby című regénye egy mélyen érzelmes és felkavaró regény, amelyet Theo, egy volt állami gondozott mesél el. A könyv a gyermekkori bántalmazás, az elhanyagolás és a pszichológiai utóhatások témáit járja körül, fordított időrendi sorrendben kibontva. Miközben a próza nyers és erőteljes, a könyv meglehetősen súlyos lehet, és erős érzelmi reakciókat vált ki az olvasókból.
Előnyök:⬤ A gyermekkori bántalmazás és elhanyagolás őszinte és megrendítő ábrázolása.
⬤ Magával ragadó elbeszélői stílus, fordított időrendi struktúra, amely fokozza az érzelmi mélységet.
⬤ Erős jellemfejlődés, különösen Theo érzelmi útjának bemutatása során.
⬤ Erőteljes írásmód, amely a minimalizmust mélységgel ötvözi, visszhangot kelt az olvasókban és gondolkodásra késztet a társadalmi kérdésekről.
⬤ Elliott hiteles hangja egyedi nézőpontot kínál a súlyos témákhoz.
Hátrányok:⬤ A téma nagyon sötét és felkavaró lehet, ami néhány olvasó számára kényelmetlenül hat.
⬤ Az elbeszélés felnőtteknek szóló részeit a gyermekkori élmények eleven ábrázolásához képest kevésbé érződhetnek lebilincselőnek vagy elcsépeltnek.
⬤ Néhány olvasónak nehézséget okozhat az ugráló idősík és a nézőpontok váltakozása.
⬤ Az érzelmi intenzitás kimerítheti az olvasót, mivel arra kényszeríti, hogy szembesüljön a kényelmetlen valósággal.
(25 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
"Szívszorítóan és zavarba ejtően élő, olyan módon, ahogyan a legtöbb nagyobb könyv el sem tudja képzelni." -- Salon
Az Oaklandből Chicagóba tartó repülőn Theo két nőre gondol, akiket hátrahagyott: Maria, a barátnő, aki osztozott zaklatott fiatalságában, és Ambellina, a nő, aki kielégítette az ebből fakadó mazochista vágyait. Chicagóba és Mariához való visszatérése indítja el ennek az innovatív regénynek a visszafelé haladását, amely egyre mélyebbre űzi őt múltjának sötétségébe és erőszakosságába.
Theo kisfiúként fiatalkorúak bűnözői központjaiból nevelőotthonokba került, útközben alkalmi munkákat, függőségeket és rosszul működő kapcsolatokat szedett össze. A bántalmazás és a szívfájdalom jelenetei fejezetről fejezetre tárulnak fel, de méltóságának és emberségének felfedezése még akkor is folytatódik, amikor végül szembesülünk azzal a tizenegy éves gyerekkel, aki alig emlékszik arra, milyen érzés biztonságban lenni.
Stephen Elliott ebben a gyönyörű és brutális regényében olyan írók nyomdokaiba lép, mint Hubert Selby és Dennis Cooper, olyan "szexuális igazságmondók", mint Jean Genet és Marguerite Duras. Elliott nyers őszinteséggel és feszes, mégis lírai prózastílussal ír, amely átvág az emlékek ködén, hogy a fiatalság, a fájdalom és a kívülállóság lényegéhez érjen.
" A Happy Baby minden bizonnyal a legintelligensebb és legszebb könyv, amit valaha írtak a fiatalkorúak javítóintézeteiről, a szadomazochizmusról és a drogokról... Szívszorító." --Curtis Sittenfeld, The New York Times Book Review.
