Az agnosztikus olvasó

Olvasói vélemények

A könyv olyan esszék gyűjteményét kínálja, amelyek arra késztetik az olvasót, hogy kritikusan vizsgálja meg az Istenről és a vallásról alkotott meggyőződését, különösen agnosztikus szemszögből. A kötetet azonban kritika érte az ateizmus és az agnoszticizmus meghatározása és kezelése miatt, ami miatt egyes olvasók hibásnak és haszontalannak tartják.

⬤ A 19. és 20. századból származó, kihívást jelentő esszék szilárd gyűjteménye.
⬤ Az Istennel és a vallással kapcsolatos kételyek és bizonyosságok mélyreható feltárására ösztönöz.
⬤ A modern ateizmus dogmatizmusa miatt kényelmetlenül érző, nyitott gondolkodókat szólítja meg.
⬤ Sokféle nézőpontot és nézőpontot mutat be.

⬤ Alapvető tévedések az agnoszticizmus és az ateizmus meghatározásában.
⬤ A kritikusok szerint a könyv az alapvető fogalmak félreértése miatt értelmetlen.
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a szerző nézőpontja hibás, és nem közvetíti hatékonyan az agnoszticizmust.
⬤ Egyesek nem ajánlják a terminológiai problémák miatt.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Agnostic Reader

Könyv tartalma:

Az agnoszticizmus - az a filozófiai érvelés, amely szerint nem lehet tudni, hogy Isten létezik-e vagy sem - a 19. századtól napjainkig számos kiváló gondolkodó álláspontja volt.

Az ateizmussal ellentétben, amely azt állítja, hogy Isten nem létezik, az agnoszticizmus azt vallja, hogy az ész és a legjobb tudományos bizonyítékok nem teszik lehetővé, hogy Isten létezésével kapcsolatban döntő következtetésre jussunk. Ez az olvasókönyv az agnoszticizmusról az elmúlt két évszázad legmélyebb és úttörő vitáiból nyomtat ki válogatást. Az agnosztikus szemlélet korai megfogalmazásaitól kezdve Thomas Henry Huxley (aki az agnosztikus kifejezést alkotta), Bertrand Russell és mások által, a szerkesztő S.

T.

Joshi bemutatja, hogy az agnoszticizmus a 19. század végén hogyan kapott erős lendületet a Biblia úgynevezett magasabb szintű kritikájától.

Edward Burnett Tylor, Arthur Schopenhauer, Robert G. Ingersoll és Edward Westermarck válogatott művei határozottan amellett érveltek, hogy a vallás a primitív fejlődés természetes terméke, a Biblia pedig a tudományos tudatlanság és babonaság korának terméke. A 19.

század végére és a 20. század elejére a kereszténység Európában az értelmiségi rétegek körében hanyatlásnak indult. W.

E. H.

Leckey, Leslie Stephen és Walter Lippmann írásaiból kiderül, hogy a vezető kommentátorok nyíltan egy olyan európai társadalomról elmélkedtek, amelyben a kereszténység a múlté. A természettudományok növekvő sikere ugyanebben az időszakban az agnosztikus álláspontot támogatta, mivel a jelenségeket nem természetfeletti, hanem természetes alapon magyarázta. John William Draper, Albert Einstein, Isaac Asimov és mások válogatása az agnoszticizmus tudományos tekintélyét mutatja be.

Végül pedig olyan gondolkodók, mint Frederic Harrison, H.

L. Mencken és Corliss Lamont válogatása hangsúlyozza, hogy az agnoszticizmussal való együttélés intellektuálisan és erkölcsileg is kielégítő, sőt felemelő lehet. Összességében az Agnosztikus olvasó megmutatja, hogy az agnoszticizmus milyen keretet adhat a bátor és méltóságteljes élethez.