Olvasói vélemények
Összegzés:A Frank Bruni által írt „Az alkonyat szépsége” kritikái túlnyomórészt pozitívak, dicsérik Frank Bruni ékesszóló prózáját, mélységét és képességét a veszteséggel, szenvedéssel és személyes fejlődéssel kapcsolatos mély témák közvetítésére. Sok olvasó felemelőnek és elgondolkodtatónak találja a könyvet, nagyra értékelve a szerzőnek a látásvesztésről szóló elmélkedéseit és a hasonló kihívásokkal küzdő emberek nézőpontjait. Néhány kritikus azonban megemlíti, hogy a szerző nem vizsgálja részletesen az állapotát, és úgy érzi, hogy a könyv a szokásos motivációs témákat ismételgeti kellő mélység nélkül.
Előnyök:⬤ Mesteri írói stílus és ékesszóló próza
⬤ Mély betekintés az emberi szenvedésbe és a személyes fejlődésbe
⬤ Felemelő és inspiráló üzenet
⬤ Elgondolkodtató gondolatok a fogyatékosságról és az elfogadásról
⬤ Jól kidolgozott anekdoták és filozófiai elmélkedések
⬤ Érzelmileg és intellektuálisan is leköti az olvasót
⬤ Új nézőpontokat kínál a nehézségek közepette a hétköznapi örömökről.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó részletesebb orvosi leírást várt a szerző szembetegségéről
⬤ Néhány olvasó szerint a témák ismétlődnek vagy túlságosan ismerősek
⬤ Néhány ellentmondásos politikai személyiségről szóló említés nem volt helyénvaló
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy bizonyos történetek vagy utalások nem hatottak mélyen
⬤ Néhányan túl édesnek vagy leegyszerűsítőnek tartották az elbeszélést.
(99 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Beauty of Dusk: On Vision Lost and Found
Könyv tartalma:
Frank Bruni, a New York Times rovatvezetője és bestselleríró bölcs és megható memoárja az öregedésről, a betegségről és az optimizmusról, miután részlegesen elvesztette látását.
Egy reggel 2017 végén a New York Times rovatvezetője, Frank Bruni furcsán homályos látással ébredt. Először azon tűnődött, hogy valami ragacs vagy trutyi került a jobb szemébe. De ez nem múló bosszúság, nem javítható kellemetlenség volt. Egyik napról a másikra egy ritka stroke elvágta az egyik látóidegének vérellátását, és így az egyik szemére örökre megvakult. És hamarosan megtudta az orvosoktól, hogy ugyanez a rendellenesség a bal szemét is tönkreteheti. Teljesen elveszítheti a látását.
A The Beauty of Dusk című könyvében Bruni megrázóan meséli el, hogyan alkalmazkodott ehhez az ijesztő valósághoz, egy orvosi és spirituális odüsszeiához, amelynek során nemcsak saját prioritásait kellett átértékelnie, hanem olyan régi barátokat és új ismerősöket is felkeresett és bölcsességet gyűjtött tőlük, akik már átvészelték saját traumáikat és szenvedéseiket.
Az eredmény egy megrendítő, mélyreható és végül felemelő vizsgálat a korlátokról, amelyekkel mindannyian elkerülhetetlenül találkozunk, a szemüvegről, amelyen keresztül értékeljük őket, és a kitartásunkhoz rendelkezésre álló eszközökről. Bruni világa egyik értelemben elmosódott, más értelemben kiéleződött. A váratlan nehézségekkel szembesülve áldottabbnak érezte magát, mint valaha. Elveszett a látásmódja. De volt látásmód is, amit megtalált.
Megtapasztalta az első igazi megérzéseit arról, hogy a nap nem örökké tart, és hogy a fény kérlelhetetlenül elhalványul. Az Alkonyat szépsége megmutatja az olvasóknak, hogyan talált ebben értelmet - és hogyan lehet örömmel közelíteni az öregedéshez és a halandósághoz.
